Megjelentek az első darucsapatok a kardoskúti Fehér-tónál

A napokban megjelentek az első, vonuló darucsapatok a Körös-Maros Nemzeti Park tájai felett. Tradicionális megállóhelyükön, a kardoskúti Fehér-tónál számuk napról napra növekszik.

Az első példányok szeptember 21-én jelentek meg a Fehér-tó közelében. Akkor még csak kilenc madarat láttak a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársai, de másnap már 28-at. Szeptember 23-án 132-re, 24-én pedig 180-ra növekedett az itt állomásozó darvak száma. Ez a létszám megfelel a szeptember végi sokéves átlagnak. Az utóbbi hetek esőzéseinek köszönhetően a tó vízborítása ideális, így a darvak nyugodt körülmények között tudnak éjszakázni, nappal pedig megfelelő élelmet találnak a környező kukoricatáblákon.

Az őszi daruvonulás csúcsa itt általában november közepére, utolsó dekádjára esik, olyankor akár 20-30 ezer daru is állomásozik a kardoskúti térségben. A enyhébb teleken sok közülük át is telel itt. Előfordul, hogy csak időszakosan húzódnak kicsit délebbre, aztán, ha kedvező az időjárás és van elegendő táplálék, akkor újra visszatérnek.

Szeptember második felében a Csanádi puszták részét képező Kopáncs-pusztán is megjelentek az első darvak. Egy család érkezett, két öreg és két fiatal madár. A darvaknál az adott évben kikelt fiatal madarak mindig a szüleikkel együtt kelnek útra az őszi vonuláskor. A darucsalád egy lábon álló kukoricaföld mellett tartózkodott, ott táplálkoztak. Éjszakázni valószínűleg ők is a kardoskúti Fehér-tóra mentek.

A Dévaványai-Ecsegi puszták is a darvak tradicionális vonulási útvonalába esnek, itt azonban inkább csak átrepülnek, nem állnak meg. Így tett az a 25 példányból álló csapat is, amelyet a napokban figyeltek meg a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai. A darvak elsősorban a learatott kukoricatáblákon szedegetik az elszórt kukoricaszemeket, ez a fő táplálékuk. Dévaványa térségében azonban a földek nem igazán alkalmasak a kukoricatermesztésre, így a darvak számára ez nem ideális állomáshely – közölte lapunkkal az igazgatóság.

Illusztráció: Bodrogi Attila