Őszöd, a felejthetetlen: egy beszéd, ami 25 perc alatt aláaknázta az országot

Huszonöt perc, ami aláaknázta Magyarországot – talán így foglalható össze az éppen 16 évvel ezelőtt nyilvánosságra került, a balatonőszödi kormányüdülőben Gyurcsány Ferenc által elmondott beszéd. Habár a megszorítások melletti érveit az egész MSZP-frakció előtt fejtette ki a miniszterelnök, s az elhangzottak hamar kiszivárogtak a koalíciós partner és egyes szerkesztőségek felé, egészen őszig mindannyian kényelmesen ültek ezen az aknán. A beszédnek két olvasata ismeretes. A Hirado.hu összeállítása!

Tizenhat esztendeje, a néhány héttel a 2006. április 9-én és 23-án tartott, a szocialisták stabil parlamenti többségét biztosító választás után (a voksoláson az MSZP a szavazatok 49,22 százalékát nyerte el, a Fidesz 36,53 százalékot, a KDNP 5,96-ot), győzelmi hangulatban vonultak le a balatonőszödi kormányüdülőben tartott zárt ülésre az MSZP-frakció tagjai.

A helyszín

A sokat látott üdülő az 1930-as évek óta szolgálta a mindenkori kormánytagok kényelmét: először az akkori Kereskedelemügyi és Iparügyi Minisztérium hivatalnokai nyaralhattak itt, majd 1937-ben az akkori teljes minisztertanács meghívást kapott a Darányi Kálmán vezette kormányzattól Őszödön. A miniszterek és családjaiknak szórakoztatásáról különálló borház, kugli- és teniszpálya, gyermekjátszótér és táncterem is gondoskodott. A Rákosi-féle pártvezetés is szemet vetett a jól felszerelt, viszonylag épen maradt üdülőre. Így azután 1951-ben a már birtokolt főépülethez közel eső villák közül ötvenet kisajátítottak.

A Kádár-korban a politikai és közigazgatási elit tagjai mellett közismert emberek is megfordultak az üdülőkomplexumban. Az ellátás is kitűnő volt, többféle menüből lehetett választani, ráadásul szinte minden szolgáltatás ingyen volt: a csónak, a vízibicikli, a kerékpár, a horgászbot, a gumimatrac. Az üdülő területén butik, fodrászat, borozó, söröző is működött, ha valakinek nem lett volna elegendő a „központi ellátás”. A moziteremben pedig premier előtti filmeket vetítettek, például a nyolcvanas években itt debütált Magyarországon a Rambo is.

A Gyurcsány Ferenc tulajdonában álló Aldo 1993-ban vételi ajánlatot tett az ingatlanra. A közigazgatásilag Balatonszemeshez tartozó üdülőt úgy értékesítették, mintha csak egy sima adásvételről lenne szó.

Az üdülő körüli botrányos ügyek – például, mint arra Szijjártó Péter fideszes képviselőként az üdülő előtt, a vízben állva, feltűrt nadrágszárral megtartott sajtótájékoztatóján is utalt, Kiss Péter és Szilvásy György kulturális minisztériumi közigazgatási államtitkár utasítására írták át a balatonőszödi kormányüdülőről szóló Kormányzati Ellenőrzési Hivatal jelentését – mintha megelőlegezték volna azt a válsághelyzetet, mely később a Gyurcsány Ferenc által az üdülőben elmondott beszéd nyilvánosságra kerülése után robbant ki Magyarországon.

A beszéd

A korábban emlegetett „finom italok” rögtön megkeseredtek, a győzelmi hangulat 2006. május 26-án pillanatok alatt köddé vált, amikor Gyurcsány Ferenc közölte programbeszédében, hogy jelentős nagyságrendű megszorítások szükségesek, még az önkormányzati választások előtt.

A szocialisták nagyvonalúan ígérgettek a 2006-os választási kampányban: Gyurcsány kikérte magának, hogy be akarná vezetni a vizitdíjat; adócsökkentést ígért, gazdasági növekedést, a szociális biztonság megőrzését. Az SZDSZ, melynek nem volt elég négy, kormányzati pozícióban levő esztendő, hogy a választások előtti időszakig feljebb tornázza magát a parlamenti küszöb öt százalékánál, még üresebb és általánosabb kampánnyal állt elő: „Több SZDSZ”-re biztatta a szavazókat, és egy kisfiút próbált kampányarcnak felhasználni.

A négy év alatt legatyásított, eladósodott országban a lakosság fizetőképessége már nem tette lehetővé újabb sarcok kivetését. A szociális biztonságra vonatkozó választási ígéreteket követően egyértelmű volt, hogy a kilátásba helyezett megszorítás, ráadásul az önkormányzati választások előtt, egyenlő a politikai öngyilkossággal. A kormányfő tehát azonnal ellenállásba ütközött, több település polgármestere például rögtön protestált felszólalásában.

Gyurcsány mintegy 25 percben reagált párttársai felvetéseire.

A ma már szinte minden magyar állampolgár által jól ismert beszédben Gyurcsány nyomdafestéket nem tűrő stílusban vázolta fel a kialakult válsághelyzetet, s vette védelmébe a minden választási ígéretet meghazudtoló, drasztikus megszorítások politikáját.

Felelősségét a később történtekért mindenképpen kiemeli, hogy tisztában volt a tervezett megszorítások várható következményeivel, s azt, hogy ez egy ugrás a sötétbe, rögtön az első szavaiban elárulta:

„Dehogy tudom kiszámolni minden lépésünknek a következményét. Nem tudjuk. Nincsen ennyi kapacitásunk.”

Beszédét, melyet fejből mondott el, azzal vezette föl, hogy – ügyes retorikai fogással az eltitkolt, kedvezőtlen adatok miatti, a kormánytagokat terhelő felelősségbe egy cinkos fordulattal a frakció képviselőit is bevonva – felvázolta, miként őrizgették a „titkot”:

„Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk, és ti is tudtátok, hogyha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt.”

A jelenlevőket egy lehengerlő érvelési rohammal próbálta inkább le-, mint meggyőzni arról, hogy a megszorító intézkedések jelentik az egyetlen alternatívát:

„Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig.”

A hazugság fogalma egyébként beszédének központi kategóriája volt: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este. Nem akarom tovább csinálni.”

Ez utóbbi mondat önbeteljesítő jóslat volt: az előző ciklusban elődje megpuccsolásával hatalomra kerülő, majd második ciklusának harmadik évében távozó szocialista politikus esetleges távozását lebegtette meg ezekkel a mondatokkal: „Volt már elég miniszterelnökünk, hát ezen a pasin is túl leszünk majd. Mi úgyis maradni szoktunk. Lehet. És azt is mondom, hogy ez egy legitim érvelés, és nem is bánt, egyáltalán nem, egyáltalán nem. Van ebben a frakcióban nem egy miniszterelnöknek alkalmas ember. Én azt mondom, hogy vegyen mindenki nagy levegőt, igyon kurva sok bort.”

Frusztrációját viszont – a magyar miniszterelnökök sorában gyakorlatilag példátlan módon – többek között azzal vezette le, hogy többször is alantas kifejezéssel illette saját hazáját, Magyarországot:

„Jöttek páran, akik nem szarakodtak azon, hogy a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország.” A következő, kevéssé idézett, egyébiránt teljesen értelmetlen mondatban is (a beszédben számos értelmetlen félmondat hangzik el) sértő kifejezést használ az országra: „Nem lett mindenkinek jobb? Igazuk van. De neki meg neki, meg neki, meg kollégiumok épültek ebben a nyüves országban végre újra.”

Gyurcsány előre látta, hogy az emberek nem fogják egykönnyen lenyelni a beígért könnyítések helyett hozott megszorításokat:

„Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok gyerekek, igen, lesznek. Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek.”

Emlékezetes maradt a beszéd zárómondata is, amikor Lendvai Ildikóhoz fordul: „Kell még valamit mondanom, Ildikó?”

Beszédének 25 perce valósággal aláaknázta az országot. Már csak az volt a kérdés, hogy ez az akna mikor robban.

A rejtély

Ahogy a mai napig titok övezi, mikor és honnan sugározták 1956. november 4-én Kádár János hírhedt szolnoki beszédét (melyet nem ő, hanem Sándor László ungvári rádiós mondott szalagra), s hogy a szovjet tankokkal a megszállt fővárosba juttatott pártfunkcionárius hol volt a Budapest elleni invázió napján, éppúgy kiderítetlen a Gyurcsány-beszéd utóélete is.

A beszédről Őszödön két „hivatalos” hangfelvétel készült a kormányüdülő saját hangrendszerén. Az egyik Gál J. Zoltán akkori miniszterelnöki kabinetfőnökhöz, a másik Butor Klára pártigazgatóhoz került. A két felvétel nem azonos, mert eltérő időpontban fordították meg a kazettákat. A felvételeket a hangosítást végző cég technikusa készítette.

Gál J. Zoltán még aznap Vörös T. Károlynak, a Népszabadság akkori főszerkesztőjének elmondta telefonon, hogy „a főnök nagyon jó beszédet mondott”. Vörös arra kérte őt, hogy küldje át a lapnak a szöveget, de az elmaradt.

A Gál által legépeltetett változatot többen olvasták a legbelső körön kívül is, sőt alig egy hónappal később a beszéd néhány rövid, összevágott részletét informatikusok és hackerek e-mailben küldözgették egymás között.

Akkor még fel sem merült bennük, hogy a szöveg eredeti lehet, azt gondolták, hanganalizáló szoftverrel készült paródiát hallanak.

Az MSZP-n kívüli közszereplők először akkor értesültek a beszéd stílusáról és tartalmáról, amikor még a frakcióülés estéjén a miniszterelnök szűk köre beszámolt erről az ülésre eredetileg meghívott, ám azon részt nem vevő szabaddemokrata vezetőknek.

2006. május 26. és 2006. szeptember 17. között tehát politikusok és a baloldalhoz közel álló médiaszemélyiségek szélesebb csoportja tudott a beszédről.

Az őszödi beszédet végül 2006. szeptember 17-én délután ismeretlen személy vagy személyek egyidejűleg a Magyar Rádiónak, az RTL Klubnak és Weyer Balázsnak, az Origo internetes portál főszerkesztőjének egy CD-n, MP3-as formátumban juttatták el. A rádió 16 órai híreiben és honlapján is közölte a hírt. 17 óra körül az RTL Klub egyik riporterének Gyurcsány Ferenc Győrben elismerte: ő beszél a felvételen.

Nem egyértelmű, hogy a felvételek vagy azok másolata végül hogyan jutott el a sajtóhoz. Brády Zoltán, a Kapu folyóirat főszerkesztője 2009 áprilisában, Rózsa-Flores Eduardo halála után azt nyilatkozta, hogy a beszéd felvételét Rózsa-Floresszel ők ketten juttatták el a nyilvánosságnak. Szabó Bálint, a Demokratikus Koalíció egyik akkori tagja 2013 májusában több interjúban elmondta, hogy bizonyos MSZP-s felső vezetők, akiknek a keresztneve „Katalin, Imre és Ferenc”, még a beszéd kiszivárgása előtt, 2006 nyarán, találkoztak Rózsa-Floresszel, és Eötvös utcai lakásán együtt hallgatták a beszéd részleteit.

A kis ’56

Bombaként robbant a beszéd annak 2006. szeptember 17-i kiszivárgása után. A hazudozás cinikus elismerése mellett az is irritálta az utcákra zúduló tömegeket, hogy a nyár folyamán számos, a választási ígéreteknek minden betűjében ellentmondó, súlyos megszorító intézkedést hozott a szocialista-liberális kormány.

A korábban többször is megcáfolt, majd váratlanul bekövetkező, horribilis, 30 százalékos gázáremelés mellett 14 százalékos áramáremelés és az szja-kulcs 4 százalékos emelése sokkolta az adófizetőket.

A beszéd nyilvánosságra kerülése után több ezren a Parlament elé vonultak. A kormányfő téves helyzetmegítélését tükrözte a beszédben elhangzó jóslat hogy „előbb-utóbb megunják, hazamennek”. Éppúgy mint 1956. október 23-át követően, az emberek most sem mentek haza.

Másnap, amikor kiderült, hogy Gyurcsány Ferenc nem kíván lemondani, elszabadultak az indulatok. A demonstrálók az MTV Szabadság téri székháza elé vonultak, majd benyomultak az épületbe, ahol a rendőrség is jelent volt. Később egy hatósági vizsgálóbizottság derítette ki, hogy a rendőröket szakszerűtlenül irányították, védőfelszerelésük pedig hiányos volt. Az utcai demonstrációk Budapesten s az ország számos nagyvárosában még több mint egy hónap múltán is változatlan intenzitással folytatódtak.

Nem véletlenül emlegeti a köznyelv „kis ’56”-ként 2006 őszét: október 23-án, mely folyamatos rendőri provokációk között telt el, még egy korabeli, az utcára díszletként kihelyezett tank is megindult az azonosító jelet nem viselő, embereket gumilövedékekkel, arcra és testre leadott, célzott lövésekkel megnyomorító rendőrökkel szemben.

Az „igazságbeszéd”

Gyurcsány őszödi beszédének a mai napig két olvasata ismeretes. Az egyik változat szerint – nyilván ezt a verziót korábban s a mai napig is a balliberális erőkhöz közel álló véleményformálók hangoztatják – valóságos „igazságbeszéd” hangzott el az MSZP-frakció zárt ülésén. Ez az olvasat a mai napig fel-felbukkan, de a legtöbben 2006-ban és a közvetlenül ezt követő időszakban fejezték ki – szó szerinti – csodálatukat a beszéd iránt.

Ádám Zoltán Az elhagyott beszéd című, a Beszélő 2006. októberi számában megjelent írásában ezt olvashatjuk: „Gyurcsány Ferenc trágárságokkal tűzdelt balatonőszödi beszédét, mint arra többen rámutattak, a maga idejében és helyén kitűnő retorikai képességekről árulkodó szónoki teljesítménynek lehet tekinteni.”

Nádas Péter: Nincs morális válság – ezzel a címmel hozott le cikket a Népszabadság online oldala 2006. október 21-én. A lap azt a beszélgetést ismertette, amelyet Friderikusz Sándor készített az íróval az ATV adásában:

„A beszéd, amit a miniszterelnök úr tartott a májusi frakcióülésen, az én véleményem szerint nagyszerű beszéd, a retorika egyik csúcsa, beleszámítva az összes nem szalonképes kifejezéseket, amelyeket nem neveznék se obszcénnek, se trágárnak, egyszerűen azért nem, mert a helyükön vannak. A beszédben egy elszánt, jó retorikai képességekkel megáldott ember megpróbálja meggyőzni a saját elvtársait, szociáldemokraták elvtársaknak nevezik egymást … arról, hogy az országot tovább nem lehet a privilégiumok rendszere alapján kormányozni. … Semmiféle olyan jogi vagy alkotmányos lehetőséget nem látok, hogy Gyurcsánynak mennie kéne.”

„Túlzás morális válságként jellemezni az ország állapotát, felháborodás helyett önvizsgálatra volna szükség” – idézte a HVG Esterházy Péter író véleményét, mely szintén a Népszabadságban jelent meg.

A lap így foglalja össze az interjút, melynek megjelenése után pontosan egy hónappal emberek szemét lőtték ki máig ismeretlen, a reguláris rendfenntartó erőkhöz tartozó személyek Budapest belvárosában:

„Arról is beszélt, hogy az elmúlt napok eseményei vajon új fejezetet nyitnak-e a rendszerváltás történetében. Az író szerint Gyurcsány beszéde – ha nyugodtan olvassuk – nagyon is erkölcsi alapozású. A rendszerváltás történetében jól jönne egy új fejezet, ahhoz azonban az kellene, hogy szembenézzünk a valósággal, ez a szabadság ára” – mondta Esterházy Péter író a szombati Népszabadságban megjelent interjúban.

Az író szerint csak személyek tudnak morális válságba kerülni, egy egész ország nehezen. „Ezeknek a napoknak a főszava a hazugság, de hazugság volna azt állítani, hogy ez kizárólag Gyurcsányról szól” – figyelmeztet az író. „Lehet Gyurcsányt utálni, de nem kéne evvel a józan eszünket is elveszteni” – nyilatkozta, hozzátéve: ha kicsit nyugodtan elolvassuk a balatonőszödi beszéd szövegét, épp azt mondja, hogy elég a hazudozásból, és legyen vége a kivételezősdinek.”

A kritikusok

A beszédet értelmező másik verzió szerint egy etikátlan, a hazugságot szinte erényként beállító, történelmi méretű csalást leleplező szöveg hangzott el Balatonőszödön. Bár sokan sokféleképpen foglalták írásba fenntartásaikat a beszéddel kapcsolatban, a legélénkebb „kritikus” maga a megmozdult nemzet volt.

Az országot gyalázó kijelentések mellett az állítólagos igazságbeszéd egyik legfeltűnőbb eleme, hogy lopva, ismeretlen erők vagy személyek jóvoltából került nyilvánosságra. Az elhallgatás, s az, hogy kiderült: a megválasztott képviselők és vezető politikusok zárt ajtók mögött cinikusan beismerik hazugságaikat, növelte ezen olvasat szerint társadalmi robbanásig a kialakult feszültséget.

Ugró Miklós, a Magyar Nemzet publicistája így írta le a kialakult helyzetet 2006. szeptember 21-én a lapban: „A kormány úgy próbál párbeszédet folytatni, hogy saját terveit, szándékait, gondolatait eltitkolja, viszont megköveteli a társadalom helyeslését, egyetértését, rajongó jóváhagyását. Nem csoda, hogy indulatos reakciókat vált ki, ha némely információ véletlenül (netán tudatosan szivárogtatva) nyilvánosságra kerül. Ilyenkor megesik, hogy a válasz nem lesz elég választékos, sőt olykor még Gyurcsány társasági stílusának ordenáréságán is túlmegy. S olyankor jöhet a miniszterelnök vérig sértetten és méltatlankodva, s mint magas közjogi méltóság kioktathatja a népet jó modorról, helyes viselkedésről, meg demokráciáról.”

Forrás: Hirado.hu, fotó: MTI/Kovács Tamás