Nap képe: tornyosuló gomolyfelhők és Tyndall-sugarak

A légköri instabilitást, az erőteljesebb feláramlást jelzik a tornyos gomolyfelhők (cumulus congestus).

A cumulusok továbbfejlődésével előbb mediocrisek, majd pedig congestusok alakulnak ki. Mindkettő ebbe a kategóriába sorolandó. A délutáni ágbolton „tejszínhabpamacsoknak” tűnnek, napsütötte részük rendszerint vakítóan fehér, ugyanakkor a leárnyékolt felhőalapjuk komor, szürkés árnyalatú. A mediocrisek közepesen fejlett gomolyfelhők, általában karfiolhoz hasonlítanak. Csapadék már hullhat belőlük, de csak nagyon gyenge intenzitású záporeső-, vagy hózápor. A congestusok meglehetősen magasra törő gomolyfelhők, függőleges kiterjedésük általában nagyobb, mint a vízszintes. Alapjuk sötét, felhőtetejük gomolyos, éles kontúrban különül el kürnyezetétől. Gyenge-, vagy közepes záporeső, hózápor, havaseső-zápor, esetleg jégeső hullhat belőlük. A gomolyfelhők fontos tulajdonsága, hogy önálló előfordulásuk esetén 7 oktánál nagyobb mennyiségben nem takarhatják az eget! – olvashatjuk a metnet.hu felhőatlaszában.

Fotó: Bodrogi Attila