Árva-Nagy Sándorné: azt mondták rám, szigorú vagyok, de igazságos

A Hódmezővásárhelyi Szakképzési Centrum felnőttoktatási vezetője kimagasló tevékenysége elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült. Az élethosszig tartó tanulásban hisz, szereti a folytonos, új kihívásokat. Az elmúlt 40 évben rengeteg vásárhelyi diák és felnőtt köszönheti neki azt a tudást, amivel később az életben hasznos értékeket szerzett. Álma, vágya egy hőlégballonos repülés.

Nem igazán akad olyan vásárhelyi a városban, aki ne ismerné Árva-Nagy Sándornét, mert valakit vagy tanított, vagy egy rokonát, ismerősét oktatta. Interjúnkban a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésről is beszélgetünk, amit augusztus 19-én vehetett át a fővárosban.

Már a tanulmányai kezdetén is érezte, hogy az oktatás felé fog fordulni, vagy később jött ez a hivatás?

Középiskolás koromban nagyon erősen foglalkoztattak a gazdasági kérdések, így érettségi után a fővárosi Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskolára nyertem felvételt. Ekkor még nem gondoltam, hogy tanítani fogok. Amikor végeztem, egy kereskedelmi vállalkozásnál helyezkedtem el dolgozni, Szentesen. Hódmezővásárhelyen volt egy ábécéjük, és arra gondoltam, mivel felsővezető leszek, jó tudni, hogy mi történik a hálózatban az alsó szinteken, így ábécévezető-helyettes lettem. Sokat tanultam ott. És mivel fiatal voltam, rögtön rám bízták a helyi kereskedelmi tanulókat, hogy foglalkozzak velük. Az igazgató elhívott óraadó tanárnak, és utána erőteljesen invitáltak, hogy menjek el tanárnak. Megszereztem a gazdasági szaktanár végzettséget, és a helyi Corvin Mátyás Technikumban helyezkedtem el, és 30 évig ott dolgoztam.

Mi az, amit a legjobban szeretett ebben az időszakban a tanításban?

Nagyon szeretem a gyerekeket, ez a középiskolás korosztály nagyon közel áll a szívemhez. Sok mindent tudunk nekik adni, és nagyon jó partnerek tudnak ebben lenni. Én formáltam őket, ők formáltak engem. Nagyon jó nevelőtestületbe kerültem. Nagyon lényeges, hogy az ember honnan indul. Innovatívak, emberközpontúak voltak. Szerették a gyerekeket, sokat tanultam az akkori vezetőktől, kollégáimtól és nagyon sok jó törekvést közösen meg is valósítottunk.

Motiválják a visszajelzések, ha tudja, hogy valaki később jó munkát kap, vagy jól boldogul?

Ha akadtak nehezebb időszakok, a visszajelzések – amiket a gyerekektől és szüleiktől kaptam – mindig átlendítettek azokon. Mindig naprakész tudással álltam ki tanítani, és az volt bennem, hogy a legjobb tudásom szerint teljesítsek. Magasra tettem az elvárásokat, de minden támogatást meg is kaptak tőlem mindig. Odajöhettek szünetben, óra után, bármikor hozzám megbeszélni, ha problémájuk akadt. Boldog vagyok, mert szép eredményeket értek el a tanítványaim. Rendszeresen kiemelkedően szerepeltek az országos tanulmányi versenyeken. Mindig igyekeztem felkészíteni őket, hogy úgy menjenek a vizsgára, hogy mindenkinek sikerüljön. Nagyon büszke vagyok a szép eredményeikre.

A felnőttek oktatása is hasonló örömmel töltötte, tölti el?

A felnőttek oktatása gyakorlatilag szinte a pályám kezdetétől jelen van. Kapcsolatba kerültem velük korán a különböző kereskedelmi képzésekben. Rövid időn belül én magam váltam a képzések szervezőjévé. Ez egy külön sikerélmény volt, hiszen felnőtteket tanítani egészen más. Hozzák már azt a tapasztalatot az életből, amivel a gyerekek még nem rendelkeznek. Sok szép emlékem van ezekről az időszakokról.

Fontosak a visszajelzések?

A múltkor levelet kaptam egy anyukától, azt írta, mennyire köszöni, hogy támogattam, és hogy a tanítványom volt. Volt olyan, aki visszajött megkeresett, és azt mondta, hogy: „Tanárnő, én most abból élek, amit még magától tanultam!”  Ez nagyon jólesett. Jött egy szülő is, aki azt mondta, hogy a fia azért megy a vendéglátó-ipari főiskolára, mert én megszerettettem vele a tárgyat. Olyan boldog vagyok, amikor látom azt, hogy csodálatos eredményeket érnek el a volt tanítványaim, továbbtanulnak, vagy jó munkát kapnak, kiváló mesterei a szakmának. Jó látni a sikereiket.

A tanítás során mi volt, ami a leginkább vezérelte?

Fontos volt nekem mindig az, hogy hiteles legyek. Igyekeztem velük megértetni azt, hogy a tudás nagyon fontos dolog és nagy előny. Megértették, miért jó, ha tanulnak. Próbáltam az érdeklődést felkelteni. Sokszor kérdezték tőlem, miért tanuljuk ezt, miért tanuljuk azt. Például a nehezebb gazdasági számításoknál elmagyaráztam nekik, hogy az miben fogja majd segíteni őket később, és megértették.

Arra törekedtem mindig, hogy őszinték legyünk egymással. Én is partnerként tekintettem rájuk, és szerintem ők is rám. Azt mondták rám, szigorú vagyok, de igazságos. Ezt később hallottam gyerekektől. Azt mondták, volt egy színvonal, és ők tudták mindig, hogy teljesíteni kell, de azt is tudták, hogy mit vállalnak. Mondtam nekik, nincs tabutéma, lehetnek különböző problémák az életben, megesik, hogy nem jönnek be egy – egy órára. Én osztályfőnökként is mindig elvártam azt, hogy szóljanak, beszéljük meg. Legyenek őszinték velem, mert mindent meglehet oldani. Próbáltam mindig megértő lenni a tanítványaimmal. Nagyon sokfélék, különböző családi háttérrel, egymás elfogadására is neveltem őket. A vezetői munkám során pedig az motivál mindig, ha van valami megoldandó feladat. Nekem ez mindig kihívást jelentett. Igyekeztem a lehető legjobban megoldani mindent.

Mi az, ami motiválta, amiből erőt merít?

Mindig a megújulást keresem. Egy ideig elvagyok egy adott helyzetben, de egy idő múlva szükséges számomra a változás. Mindig keresem az újdonságot, azt, hogyan lehet valamit jobbá tenni. Folyamatosan képeztem magam, család, gyermek mellett is. Minden tanévben próbáltam valami új célt kitűzni magam elé. Azután ezt a kollégákkal megbeszéltük, kidolgoztuk, megvalósítottuk. Szeretek innovátor lenni. Szerencsés vagyok, hogy olyan kollégákkal dolgozhattam mindig is együtt, akikre mindig számíthattam mindenben.

Én élő példa vagyok az élethosszig tartó tanulásra. Erre buzdítottam a tanítványaimat is. Egyébként nem is lehetne máshogyan, ha az ember lépést akar tartani a világgal, fel kell venni a ritmust. Ha csak azt nézzük, mennyi technológiai változás történt az lemúlt években, ezekhez fel kell zárkózni.

Mi az, ami Hódmezővásárhelyre hozta a fővárosból?

Cegléden születtem, ott jártam középiskolában, azután tanultam Budapesten, és valójában a főiskolai csoporttársakkal való jó kapcsolat hozott Hódmezővásárhelyre. Két csodálatos lányom van, Nóra és Noémi, mindketten orvosok. Jelenleg külföldön élnek, de titokban remélem, hogy ez csak átmeneti, és haza fognak költözni Magyarországra. Párom, András 23 éve támogat engem, nélküle nem lennék az, aki most vagyok.

Szívből gratulálunk a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetéshez. Hogyan fogadta?

Meglepett, hogy ilyen magas elismerést kaptam. Nem számítottam rá, nem vártam, nagyon jólesett. Úgy érzem, hogy ezzel elismerték a 40 évnyi munkámat.

Nyugdíjba vonulás után sem szakadt el az oktatástól…

A nyugdíjba vonulásommal sem szakadtam el a munkahelyemtől. Maradtam a szakképzési centrumban, és a felnőttek oktatását irányítom. Sok lehetőség van ezen a területen a felnőttek számára, igyekszem a módszerekben, az oktatásban mindent megvalósítani. Most a távoktatás rendszerét szeretnénk kidolgozni, megerősíteni. A vírus idején az online oktatás nagyon sok rejtett tartalékot felszínre hozott, mind az oktatóknak, pedagógusoknak mind a tanulóknak. Most nálunk nagy lehetőség, hogy két szakma ingyenes, és munka mellett is sokan átképzik magukat. Viszont sokszor éppen ezért nehéz az időt jól beosztani, és az online oktatásban rugalmasabbak lehetünk, az ország bármely pontjáról tanulhatnak nálunk.

Azt szokták mondani, ha valaki szívvel-lélekkel csinál valamit, akkor képtelenség elszakadni tőle.

Én nem tudom elképzelni azt, hogy reggel felkelek, és nem megyek be dolgozni. Fogalmam sincs, mit csinálnék, hiszen az oktatás az életem része.

Mi az, ami kikapcsolja, amiben fel tud töltődni?

Szeretek kirándulni, túrázni, utazni. A kedvenc városom Párizs. Olvasni is szeretek, de arra nagyon kevés idő jutott az utóbbi időben, és színházba járni. Imádok repülni, régi álmom, hogy a családot rávegyem egyszer egy kirándulás részeként arra, hogy hőlégballonozzunk.

Hogyan változott a tanár szerepe az oktatásban az elmúlt 40 évben? Máshogyan kell ma tanítani, mint korábban?

A tanár, pedagógus ma már nem az az ember, aki kiáll az osztály elé, és megmondja a tutit. Fel kell zárkóznunk a modern kor követelményeihez, az informatikai eszközökhöz, a diákokat rengeteg inger éri, meg kell tudni megszerezni és fenntartani a figyelmüket.

Nem átadni kell a tudást a gyerekeknek, hanem lehetőséget adni arra, hogy ők találják meg. Irányítani őket. Inkább egy ilyen koordináló szerepet látok én a tanár feladatában, illetve azt, hogy helyre tegye az információk között azt, amit kell. A gyerekek nagyon szeretik ezt a digitális világot, digitális eszközöket használni, és ezzel lépést kell tartani. Nagyon szeretnek tevékenykedni, a gyakorlati részt is nagyon szerették, saját alkotás örömét.

Mit üzenne azoknak, akik szeretnének még fejlődni, tanulni?

Olyan gyorsan változik a körülöttünk lévő világ, hogy mindenképpen érdemes a változásokkal lépést tartani. Az embernek több lábon kell állnia, több dolgot is tudnia. Az elhelyezkedési lehetőségeket, az anyagi biztonságot, az élethelyzeteket segíti, ha minél több szakmát tudnak, minél több tudásra tesznek szert.

Mit jelent önnek Hódmezővásárhely?

Hódmezővásárhely kis város, ahogy ide kerültem, kicsit furcsa volt számomra főváros után, de nagyon sok kedves emberrel megismerkedtem. Nagyon sok értéket látok itt a városban, és egy olyan közösséget, ami előremutató. Amerre megyek, arra már a köveket is ismerem – ezt szoktam mondani -, mindenkit szinte ismerek. Ha én nem is ismerem meg, mert már sok éve eltelt, akkor is sokan megismernek az utcán. Egyszerűen úgy érzem, hogy itt tudok szabadon lélegezni. Nagyon kedves nekem ez a város.

Árva-Nagy Sándorné 1984. augusztus és 2005. augusztus között a Corvin Mátyás Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközép és Szakiskola tanár-szakmai munkaközösség vezetője volt. Ezután 2007 szeptemberéig szakmai igazgatóhelyettesként, majd gyakorlati oktatásvezetőként tevékenykedett. 2008. júliusa és 2013. októbere között lett a HISZK Corvin Mátyás Tagintézmény szaktanára, majd 2014 novemberéig a tagintézmény vezetője. Később, 2015. júliusig intézményvezetője. Ezt követően pedig 2021. szeptember 15-ig a főigazgatói posztot látta el.

1984. augusztusa óta folyamatosa szakmai tevékenysége, közgazdász, közoktatási vezető, mérlegképes könyvelő, kereskedelmi gazdasági szaktanár, kereskedelmi üzemgazdász végzettségeket szerzett, folyamatosan képezte magát. Átfogó tudással rendelkezik nemcsak a hazai, hanem az unós gazdaságról, stratégiákról, projektmenedzsmentről, vezetéselméletről, és számos gazdaságtudományi kompetenciáról.

2016-ban mesterpedagógus és tanfelügyeleti szakértő minősítést kapott. Számos szakmai program koordinátora volt az évek során, fejlesztési programokat dolgozott ki, vizsgákat felügyelt.

1996-ban oklevéllel ismerték el kiemelkedő teljesítményét. 2006-ban Hódmezővásárhely Közszolgálatáért díszoklevél elismerésben részesült. Most, 2022-ben pedig Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült.