Rabul ejtette a vásárhelyi kerámia szépsége, közel ezer darabot gyűjtött össze a helyi gyökerekkel rendelkező debreceni kutatóorvos

Dr. Szöőr Árpád kutatóorvost, egyetemi adjunktust már fiatalon rabul ejtette a hódmezővásárhelyi kerámia szépsége és sokszínűsége. Itthon már többször kiállította gyűjteményének darabjait, nemrég elindult www.folkartnouveau.com weblapján pedig mindenki számára elérhetővé, kereshetővé tette a tárgyakat, így mi magunk is gyönyörködhetünk városunk egyik meghatározó művészeti ágának darabjaiban. A gyűjtési szenvedély kialakulásáról, vásárhelyi kötődéséről, a várossal kapcsolatos élményeiről, emlékeiről és kutatóorvosi munkájáról is kérdeztük.

Hogyan indult a vásárhelyi művészeti ág „megmentési ötlete”? Az, hogy megőrizze ezt a rendkívül értékes kulturális szeletét a múltnak a jelen és a jövő számára?

Nehéz a történetet rögtön a közepébe vágva elkezdeni, mert sok apró mozaik veszne el, ráadásul a kiindulópont nem is Hódmezővásárhely, hanem egy másik alföldi mezőváros, Mezőtúr volt. A kerámiagyűjteményj ól beazonosíthatóan első darabja a nagyszüleim hagyatékából hozzám került 72 cm magas mezőtúri koronás korsó volt, amit a világkiállításokon is többször elismert neves fazekas, id. Badár Balázs készített a századfordulón. Ekkor 2007-et írtunk, 23 éves voltam. A váza kapcsán ismerkedtem meg Badár munkásságával és a népi szecesszióval, mint sajátos „magyaros” művészeti stílussal. Kezdő gyűjtőként szinte kizárólag Badár munkáit kerestem, mert igazán csak őt ismertem, de egy nagyszerű gyűjtőtárs és barát, Horvay Tibor egy vásárlás kapcsán bevezetett a hódmezővásárhelyi majolikák csodálatos világába. Az ő egyedülállóan szép gyűjteménye, illetve a családom vásárhelyi gyökerei voltak azok a meghatározó hatások, amik a tekintetemet Mezőtúrról Hódmezővásárhely felé fordították.

Nem kevés kötődése van Hódmezővásárhelyhez, a gyökerei ide is kötik.

Bár Debrecenben születtem és mind a mai napig ott élek, Hódmezővásárhely az identitásom szerves része. Felmenőim a város újkori történetének, kultúrájának és közéletének meghatározó szereplői voltak. Dédapám, id. Rapcsák Péter vendéglőt üzemeltetett, nagy-nagybátyám, Rapcsák Péter a Református Ótemplom lelkipásztora, nagyapám, id. Rapcsák András, matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, illetve a Debreceni Egyetem rektora a város díszpolgára, nagybátyám, Rapcsák András, Hódmezővásárhely polgármestere volt. Gyermekkoromban minden augusztusban egy-két hetet Vásárhelyen töltöttünk. Boldogan emlékszem vissza a mártélyi kirándulásokra és az éjszakába nyúló családi vacsorákra, a hosszas anekdotázásokra. A sors érdekes játéka, hogy ötéves koromban Hódmezővásárhelyen kereszteltek meg, és egyetlen imádott keresztfiam, Gábor is itt él. Igyekszem minden évben meglátogatni őt februárban a születésnapján, de a régi hagyományokat követve augusztusban és halottak napja körül is Vásárhelyre utazunk a családommal.

Miért fontos Önnek a vásárhelyi kerámiák gyűjtése?

Több okból is. Egyrészt, ahogy korábban mondtam, Hódmezővásárhely, annak múltja és jelene az életem szerves része. Bár a gyűjteményem Debrecenben található, mégis úgy érzem: azzal, hogy a honlapon rendszerezve bemutatjuk a város páratlan értékét, a majolikát, azzal visszaadhatok valamit abból, amit én kaptam ettől a nagyszerű közösségtől. Másrészt fontos definiálnom azt is, hogy miért szeretem a népi szecessziós cserepeket, így a vásárhelyi kismesterek és a Majolikatelep kiváló művészeinek alkotásait. Ezeknek a műhelyeknek a célközönsége a közép- és kispolgárság, orvosok, tanárok, mérnökök, kisbirtokosok és kispénzű hivatalnokok voltak. Mindenki, akikkel közösséget vállalok, és akiknek igyekszek emléket állítani a gyűjteményemmel. Most én ugyanazt az utat járom, ugyanazok a gondjaim, vágyaim, ugyanúgy szeretem a szépet, és ugyanúgy belebotlok az elérhetőség anyagi korlátjaiba. Amikor újra meg újra rácsodálkozom a gyűjtemény egy-egy varázslatos darabjára, sokszor megjelenik a szemeim előtt az otthon, amit díszítettek és a korábbi tulajdonosok személye az őket körülvevő családdal. Azt gondolom, ha szeretnénk közelebb kerülni ezekhez a tárgyakhoz és megérteni őket, akkor a műhelyeken és az általuk követett közös stíluson túl ismernünk kell azokat az embereket is, akik első vevőként évszázados útjukra bocsátották őket.

Hogyan gyűjti az alkotásokat, pontosan mennyi található a „készletben”?

Gyűjtőként érdekes evolúción mentem keresztül. Nagyon sokáig válogatás nélkül vettem minden témába illő tárgyat. Mára ez megváltozott. Csak azért már nem vásárlok, hogy eggyel több legyen a kollekcióban. Olyan tárgyért viszont szívesen adok a valós piaci értéknél akár magasabb összeget is, amelynek valamilyen szempontból megvan a helye a gyűjteményben, azaz valamilyen fontos hiányt egészít ki. Nagy kedvenceim a Majolikatelepen készült figurális darabok és a jelentős művészek Vásárhelyen készült alkotásai. Ezek a tárgyak mindig megfelelnek az előző feltételnek.

A kerámiagyűjtemény közel ezer darabból áll. Ennek több mint fele a hódmezővásárhelyi kismesterek és a Hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telepének alkotása.Ilyen volumenű sérülékeny műtárgy kezelése, egyben tartása, illetve megőrzése nem kis feladat és felelősség.

Pontosan milyen művek vannak az Ön birtokában?

A népi szecessziós kerámiákat magába foglaló gyűjtemény négy nagy pilléren áll. Ezek Badár Balázs mezőtúri, Bozsik Kálmán kunszentmártoni fazekasok, illetve a hódmezővásárhelyi kismesterek és a Hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telepének alkotásai. A gyűjtemény legkiemelkedőbb darabjainak a Majolikatelep nagyon ritkán felbukkanó figurális kerámiáit, illetve azon munkáit tartom, amit a kor neves művészei készítettek 1912 és 1940 között. Külön kiemelném Tornyai János és Endre Béla festőművészek, illetve, Kallós Ede, Pásztor János, Medgyessy Ferenc és Ohmann Béla szobrászművészek Vásárhelyen készült vázáit, dísztárgyait és szobrait. Ezen alkotásokból több mint 50 darab található a gyűjteményben, ami azt gondolom egyedülálló. Ezeken túl vannak nevezetes darabok. Ilyen például a Rákosi Mátyás 60. születésnapjára készült tányér 1952-ből és ennek ellenpólusaként a Vértess Rezső által 1930-ban tervezett „Ezeréves Magyarország csokra”, ami a Majolikatelep egyik legnépszerűbb, nagy számban gyártott, de ma már csak nagyon nehezen fellelhető alkotása volt. Igazi szenzációnak számított, hogy a csokor árnyéka a történelmi Nagymagyarország sziluettjét rajzolta ki, hogy ha felülről erős fénnyel megvilágították.

Mennyi munkát vesz ez igénybe?

Maga a gyűjtés ma már nem vesz el sok időt az életemből. Két kislány édesapjaként a prioritások megváltoztak. Járunk régiségpiacokra, de nem hajnalban, mint régen, hanem inkább dél körül, és a piacot követő kirándulásoknak már nagyobb jelentősége van, mint a „tárgyvadászatnak”.A kereskedők szinte mind ismernek, tudják az elérhetőségem, ha a gyűjtési területemen felbukkan valami, akkor az gyorsan megtalál. Szombat és vasárnap korán reggel mindig jönnek képes üzenetek a telefonomra az ország legkülönbözőbb piacairól.

Mi a célja a gyűjteménnyel?

Ahogy azt mondtam, korábban halmoztam a tárgyakat, mint egy hörcsög. Körülvettem magunkat a gyűjteménnyel, és a bezárt ajtók között élveztem a tárgyak szépségét, varázslatos kisugárzását. Az első kislányunk születése tette szükségessé a lakásunk tisztasági festését, így a gyűjtemény dobozokba került. Szerencsés egybeesés volt, hogy gyűjtőtársam, Draskovits Dénes kiállítási lehetőséget ajánlott Mezőtúron. Ekkor értettem meg, hogy a gyűjteményt nem lehet elzárni a közönség elől, és a lakást sem szabad múzeummá változtatni. A tárgyak egy kiállításon szépen elrendezve, ízlésesen bemutatva új, szebb arcukat mutatták. Ezzel párhuzamosan, a lakásunk fellélegzett, és újra egy élhető otthonná vált. Azt hiszem, ez volt az a pont, amikor felnőttem gyűjtőként is. Azóta sokkal több időt, energiát és pénzt fordítok arra, hogy a gyűjteményem az érdeklődők minél szélesebb körének megmutassam, minthogy újabb darabokat vásároljak. Szerencsére ebben támogató partnerre leltem feleségemben. Közös munkánk eredménye a www.folkartnouveau.com címen elérhető online múzeum, ami több mint 650 tárgyat mutat be a virtuális térben. Álmunk egy olyan nyitott lakásmúzeum, ahol méltó módon ki tudjuk majd állítani a gyűjteményt, megmutatva azt – elsősorban – gyermekeinknek és persze az érdeklődő közönségnek.Vannak előttünk követendő példák, minták amik inspirálnak minket. Kiemelkedik ezek közül Szabó András Zsolnay-gyűjteménye, amit Budapesten egy csodálatos szecessziós épületben a Kőrössy Villában mutat be.

Az ö hivatása, fő hivatása a kutató orvoslás és egyetemi adjunktus is a Debreceni Egyetemen. Kérem, meséljen erről is.

Még 2013-ban az egyik irányadó tudományos hetilap, az amerikai Science magazin a rák immunterápiájával foglalkozó kutatások eredményeit választotta az „Év tudományos felfedezésének”. Külön kiemelték a génmódosított immunsejteken alapuló sejtterápia jelentőségét, mely új távlatokat nyithat a rosszindulatú daganatok kezelésében. Ez keltette fel az én figyelmemet is, és témavezetőm támogatásával elkezdhettem ezeknek az új típusú daganatterápiáknak a fejlesztésével foglalkozni. Vendégkutatóként fél évet Kölnben, Németországban, illetve két évet Houstonban, az Egyesült Államokban töltöttem, ahol lehetőségem volt Európa és a világ két vezető laboratóriumában megtanulni a technológiai alapjait. Miről is van szó? Célzott genetikai átalakítással laboratóriumi környezetben olyan mesterséges ölősejteket hozunk létre a beteg saját immunsejtjeiből, amelyek még hatékonyabban tudják felvenni a harcot a daganattal. Ezek az úgynevezett dizájner immunsejtek azért jelentenek forradalmi újítást, mert a ráksejteket meg tudják különböztetni a szervezet egészséges sejtjeitől és rájuk célzott hatást fejtenek ki. Büszke vagyok arra, hogy Közép-Európában a mi laborunk az egyetlen, mely a tumorterápiáknak ezzel a modern ágával foglalkozik és nem is sikertelenül. Saját projektjeinken túl számos európai együttműködésben is részt veszünk, továbbá az amerikai munkatársaimmal is folytatunk közös kutatásokat. Reményeink szerint öt éven belül a magyar betegek is profitálni fognak munkánk eredményeiből.

Dr. Szöőr Árpád gyűjteményét, online múzeumát tehát ezen a weblapon nézhetjük meg: www.folkartnouveau.com.