Pénteken újraavatják Návay Lajos szobrát
Pénteken délelőtt 10 órakor avatják újra Návay Lajos 1945-ben lerombolt makói szobrát. A vértanúhalált halt magyar politikusra, országgyűlési képviselőre, a képviselőház elnökére az avatóünnepségen Farkas Éva Erzsébet polgármester, Lázár János országgyűlési képviselő, Miniszterelnökséget vezető miniszter és Kövér László, az Országgyűlés elnöke emlékezik.
Návay Lajos 1870. szeptember 18-án született Földeákon. A gimnázium után jogi tanulmányokat folytat, 1891-ben az államtudományok doktorává avatják Budapesten. Közigazgatási, közéleti munkája 1892-ben kezdődött, ekkor Csanád vármegye megválasztott főjegyzője, három évvel később már tiszteletbeli főszolgabíró, 1897-től Csongrád vármegye megválasztott főjegyzője lett. 1901 decemberében „egyhangú lelkesedéssel” Csanád vármegye alispánjává választották. 1905-től – Battonya országgyűlési képviselőjeként – kezdett országos politikával foglalkozni, a képviselőház 1906. április 26-án választotta meg alelnöknek. 1910-ben Temesvár országgyűlési képviselője lett, egy év múlva 1911-ben a képviselőház elnökévé választották. 1918-ig volt országgyűlés képviselő. 1918-ban a harmadik Wekerle-kormány után miniszterelnök-jelölt, de a jelölést nem fogadta el. Az október 29-én kinevezett Hadik-kormány belügyminisztere, a kabinet azonban a másnap kitört „őszirózsás forradalom” miatt végül nem lépett hivatalba.
1919-ben, a román katonai alakulatok érkezésének hírére elrendelt túlhajtott rekvirálások hatására fellázadt makóiak ellen a Vörös Őrség hírhedt terrorista különítményét vezényelték ki. A „Lenin fiúk” néven elhíresült terrorcsapat az antant erők előli visszavonulás során túszokat ejtett, köztük Návay Lajost és Návay Tamást, akiket Szentes-Csongrád-Kiskunfélegyháza vasúti vonalon, a Szamuely halálvonataként hírhedté vált különítmény szállította el. A kiskunfélegyházi vasútállomásnál április 29-én a terrorkatonák rögtönzött vésztörvényszéket tartottak, majd kegyetlenül kivégezték a Návay testvéreket és Kiss Béla szentesi jegyzőt.
Návay Lajos, közigazgatási és politikai munkája során első helyre mindig a köz szolgálatát helyezte. Közéleti munkájának első éveiben megfogalmazott politikai hitvallásához mindvégig hű maradt: szolgálatot tenni a köznek, szolgálni akképp, hogy az egyén érdeke mindig háttérbe szoruljon a magasabb rendű eszményi cél, a közjó és a haza fogalma mellett. Munkája és törekvései között kiemelkedő a munkások kizsákmányolása és a szegénység elleni küzdelem, valamint a közigazgatási rendszer hatékonyabbá, igazságosabbá tétele és a választójog kiszélesítése, demokratikusabbá tétele érdekében végzett többéves, következetes munka. Utóbbira vonatkozóan már főjegyzői hivatása idején előterjesztést tett a vármegyei közgyűlésen, amiről évek múltán politikai ellenfele, a makói radikális értelmiségi újságíró, ügyvéd, Espersit János a következők szerint emlékezett meg 1925-ben: „Ő volt ebben az országban a legelső, aki a törvényhatósági közgyűlésen 1899-ben felirat készítésével indítványozta az általános, egyenlő és titkos választójog törvénybeiktatását, amelyért még ma is hiába küzdünk.”
Návay Lajos tiszteletére először 1935. szeptember 22-én állítottak szobrot a makóiak. 1945 nyarán a – Návay mellett két alakot ábrázoló – szobrot lerombolták. A mellékalakok 1987-ben Budatétényen kerültek elő, s a városháza előtti parkban állították fel, a Katona Pál plébános irányította Szeged-Csanádi Egyházmegye építő brigádja tagjai.
Az újraállott szoborcsoportot Szentgyörgyi István 1935-ös tervei alapján Kiss Jenő Ferenc és Győrfi Lajos szobrászművészek készítették el.
