Kisteleken is kelendő volt a magyarcsanádi seprű

23 éven keresztül gyártotta a seprűket a magyarcsanádi Szűcs László. Az elkészült darabokat nem csak helyben, hanem Kisteleken is elkapkodták. Laci bácsi régi gépeivel jelenleg a közmunkások dolgoznak.

Gajáta Fanni – Magyarcsanád

1980-ban a felesége kollégájától, egy pitvarosi férfitől tanulta meg a seprűkészítés csínnyát-bínnyát Szűcs László, aki mintegy 23 évig foglalkozott evvel a szakmával. Laci bácsi 2003-ban hagyott fel a készítéssel egy közlekedési baleset miatt.

– Először vásároltam a cirkot és abból kötöttem, majd a földemen kezdtem termelni a növényt – árulta el a 75 éves idős úr. – A cirok egy kapás növény, sokat kell kapálni és körülbelül akkor kell vetni, amikor a kukoricát.

Laci bácsi négyfajta méretben gyártott tisztítóeszközöket: ruha-, gyerek-, szoba- és udvari seprűket. A készítésben – főleg a varrásban – felesége és édesanyja is segített, így naponta akár  50 darab is összeállt. Az elkészült darabokat nem csak helyben, hanem a környéken is árulta. Legtöbbet a nagylaki kendergyárnak készített, de még Kisteleken is ismerték a Szűcs-féle seprűt.

– János fiam oda járt iskolába. Amikor átvittük, akkor volt nálam egy-két darab, hogy eladhassam – árulta el Laci bácsi.

13 éve hagyta abba a mesterséget a magyarcsanádi férfi. A nem használt gépeit a helyi önkormányzatnak felajánlotta, ugyanis a cirkot közmunkaprogram keretén belül termelik. A gépeket Farkas János elfogadta. Laci bácsi megtanította a közmunkásoknak a szakma alapjait.

– A jó seprűnek a titka a jó és szép alapanyagok, amelyekből nem szabad spórolni – árulta el Laci bácsi. – Emellett fontos, hogy néha a nyelével lefelé kell tárolni, hogy ne görbüljön el a cirok.