Ezüst emléklap és különdíj a színjátszóknak

A Napsugár Otthon Ópusztaszeri Pszichiátriai Otthonában működő Tóhajlat Színjátszó Kör abban a megtiszteltetésben részesült, hogy megmérethette magát a Pszichiátriai Betegek X. Országos Színjátszó és Művészeti Találkozóján.

A találkozót 1998 óta kétévente rendezik meg. Szervezői: a Bázakerettyei Pszichiátriai Betegek Otthona és Rehabilitációs Intézete, a Pszichiátriai Betegek Országos Módszertani Intézete és az intézmény mellett működő, a pszichiátriai betegek ellátási színvonalának emelése érdekében létrejött Völgy Alapítvány.

Idén a találkozó helyszíne – már nem először – Nagykanizsa volt. A Medgyaszay-ház adott otthont a színjátszás és a művészetek kedvelőinek, akik az ország különböző területeiről érkeztek. A kétnapos rendezvényt Dénes Sándor, Nagykanizsa polgármestere és Nyitrai Imre szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár nyitotta meg. A zsűri tagjai voltak: Szűcs Attila, pszichiáter; Győri László, pszichiáter; Stefán Gábor, a zsűri elnöke, koreográfus; Aczél Ágnes, szociológus; Perényi Balázs, rendező.

Munkában a zsűri.

E találkozók célja az, hogy az ország bentlakásos pszichiátriai otthonainak lakói megmutathassák művészi képességeiket a színjátszás és a kreatív alkotómunka területén. A színjátszó csoportok feladata egy maximum húsz-huszonöt perces színdarab előadása. A produkciókat minden alkalommal ötfős szakmai zsűri értékeli. A zsűriben színházi és pszichiátriai szakemberek egyaránt vannak.

Június 28-án kora reggel izgatottan indultunk Nagykanizsára, hogy részt vegyünk ezen a nagyszabású rendezvényen. A Tóhajlat Színjátszó Kör három tagja: Lippai Imréné, Papp Krisztina és Hasznos Ágnes egy tízperces kabaréjelenettel készült a megmérettetésre, amelynek címe „A hivatalban” volt. A sűrű próbák jó hangulatban, pörgősen teltek, ahogyan a fellépésre való várakozás is. Hiszen mi csak másnap, június 29-én léptünk színpadra. Tanulni, figyelni, tapasztalatot szerezni és kapcsolatokat teremteni – ez volt a célunk. Ezeket mind el is értük. Nagy meglepetésünkre még többet is.

Ugyanis a zsűritől jó kritikát kaptunk, egy ezüst emléklappal és egy különdíjjal tértünk haza. A három szereplő teljes erőbedobással, maximumot nyújtva szerepelt. Játékukat a zsűri és a közönség is egyöntetűen nagyra értékelte és lelkesen fogadta. Lippai Imréné (a házmesternő szerepében) kitűnő színészi alakításáért különdíjat is kapott. A szakmai megbeszélésen a zsűri kiemelte, hogy ugyan csak háromszemélyes volt az előadás, de a három szereplő betöltötte az egész színpadot. Lendületes, remek produkciónak ítélték a jelenetet, és megjegyezték, hogy a szereplők külön-külön, egyénileg is erősek, karakteresek voltak.

Egyik lakónk játékát Siófokon élő lánya is megtekintette, aki magával hozta tizenöt hónapos kislányát is. Ez a találkozás igazán bensőségessé tette az eseményt, nemcsak a boldog nagymama, hanem mindannyiunk számára. Ez a két nap igazi sikerélményt adott nekünk. Most lelkesen, bizalommal készülünk a következő alkalomra.

Az aktív művészeti tevékenység, a sikerélmény a tartós intézményi elhelyezés következményeként kialakult intézményi szindróma ellen is hatékony eszköznek bizonyul. Javítja a kontaktuskészséget, a betegek külvilághoz való viszonyát. A találkozó a betegek számára az önkifejezés lehetőségét kínálja, fejleszti a betegek kreativitását, kommunikációs készségét, sikerélményt, önbizalmat adva. A beteg a színjátszás alatt átél egy önmagától különböző szerepet, elvonatkoztat saját személyétől, új kommunikatív készségeket sajátít el, a szociális térben jelentkező gátlásai feloldódnak. A színjátszó találkozó másodlagos célja a társadalom felé történő nyitás, a társadalmi előítéletek csökkentése – írta portálunknak küldött beszámolójában Ördöghné Varga Csilla szociális és mentálhigiénés munkatárs, felkészítő.