Sarró Mihály borai és vendégszeretete messze földön híresek

A makói borlovag Misivójában mindig jó a hangulat.

Sarró Mihályról korábban akkor írtunk, amikor arról számoltunk be, hogy feleségével több, mint 50 éve élnek boldog házasságban. Akkor ugyan már beszélt a borok iránti szenvedélyéről, de most egy kicsit jobban kifaggattam erről. Rengeteg érdekesség kiderült.

Például az, hogy a hely, ahol beszélgettünk, a Misivó nevet kapta. A házuk melletti kis barkácsműhelyből alakították ki, 2016-ban, barátokkal. Odabenn kis asztal, kockás terítővel, padokkal. A falakon számos díj, amit az évek során kapott, a borokért, vagy éppen a főzőtudományáért. A másik hobbija ugyanis a főzőszenvedélye. A falon lóg a megnyitóra írt köszöntővers is, amin pontosan átérzik az a szeretet, amivel körbeveszik azok, akikkel alkalmanként összeülnek itt. Ez lehet szomszédi, munkatársi, baráti látogatás, szalonnasütés, kertrendezés, vagy bármilyen ünnepi alkalom.

– Királyhegyesi vagyok egyébként, ott születtem bábaasszonynál. Édesapám foglalkozott mindenféle szőlővel, amikor bort kellett volna belőle készíteni, nem szerette, nem nagyon sikerült neki. Amikor megnősültem- feleségem apátfalvi- kiderült, apósom borral foglalkozik, gyönyörű kövidinka termése volt. Később rám bízta, ott szerettem meg mindezt- kezdte a beszélgetést Sarró Mihály.

Kifejtette: 25 éve léptem be a makói Brúder János Kertbarát Körbe, ott vált komolyabbá a dolog. Akkor még többen csinálták, vagy 10-en. Többek között Kácsik Jenő, aki mindig mutatta, hogyan, mit kell csinálni, Török Alajos, vagyis Lujzi, Keresztes Józsi, nagyon jó barátságba kerültem velük, és mindig, amikor kész lettek a borok, mentünk egymáshoz kóstolni.

– Lujzival nagyon jó barátok voltunk. Rábeszélt, hogy induljunk versenyeken. Várpalotán, Mórahalmon, legutóbb Romániában indultam, 3. lettem rozé versenyen. Azután vásároltam hordókat, fémtartályt. A hordók most üresek éppen, a tartályban jobban eláll a bor, a hordókat mindig után kell tölteni. Bírálni is hívtak, 2013-ban ütöttek borlovaggá Ópusztaszeren, ez volt minden vágyam. Sajnos Lujzi barátom akkor már ezt nem láthatta.

Makó híres a hagymájáról, a környék a zöldségekről, de nem kifejezetten borvidék. Ezért meglepő, amikor arról mesél, hogy bizony az ártérnél jobb talaj nem is lehetne a szőlőnek.

– Goszpodiban, a kiszombori oldalon, a Maros-árterében volt gyümölcsösöm, szemben a stranddal, egy hold. Fehérszőlőket, cserszegit telepítettem. Ezt eladtam később, és amikor a barátom, Lujzi elhunyt, az ő területét adták nekem. Ott termett 2 soron tramini, meg vegyes fehér és cserszegi.  Ezek a kedvenc boraim, a tramini nagy kedvencem. Volt egy csípőműtétem, most tavasszal kisétáltam bottal, végignéztem a sorokon, és eldöntöttem, sajnos már nem tudok vele majd foglalkozni. Az idén egy üllési barátomtól veszek szőlőt, abból készítek majd bort itthonra.

Eladásra sosem készített bort, csak otthonra, barátoknak, szomszédoknak. Azért volt, hogy készült 1-2 palack emlékbe, például a Pincedombi Tramini a Valéria dűlőből. Azért ezt a nevet kapta, mert Valéria unokája sokat segített neki a szőlőben a tramininél. A másik fantázia név volt a Goszpodi Gyöngye fehér bor.

A Misivóban Szent Orbán őrzi a betérőket. Ő a borászok, kocsmárosok, szőlőtermesztők védőszentje. A szobrot Sarró Mihály a dióskáli plébános közbenjárásával kapta, aki régi barátja. Ő segített abban, honnan kell rendelni, a lányai pedig ajándékként adták át neki. A fadobozt köré egy asztalos ismerőse készítette. Fényképek, poharak, ajándéktárgyak sorakoznak a Misivóban a polcokon. Emlékek.

Kiderült az is, hogy bizony a korábbi tizenfős borral foglalkozó társaságból már kevesen készítenek otthon. Olyan fiatalról pedig nem is tud a borlovag, aki itt Makón csinálná. Szerinte azért, mert nagyon sok a dolog vele.

– A szőlővel, a borral többet kell foglalkozni mint az asszonnyal!- mondja nevetve. Nagyon sok munka van vele. Sokan mondják, hogy borász vagyok, de én nem vagyok az. Az egy nagyon szép szakma, de én csak boros gazda vagyok. Bár, ha újra fiatal lennék, lehet borásznak mennék- zárta a beszélgetést Sarró Mihály.