Mindennapi kincseink

Élni csodálatos dolog. Érdemes ezt néha tudatosítanunk magunkban.

Az utóbbi napok történései a személyes életemben arra ébresztettek rá, hogy rázzam fel magam és legyek tisztában azzal, hogy milyen szerencsés vagyok. Sok minden mellett, azért, mert élek. És kisebb-nagyobb gondok mellett, de egészségesnek mondhatom magam. Amikor magam körül csapkodnak az elmúlás és a betegség hírei a korosztályomban és a nálam fiatalabbaknál, akkor nem elégedhetek meg azzal a tudattal, hogy majd velem biztosan nem fog történni semmi. Amellett, hogy felkavarhat egy helyzet, meg kell tanulnom hálásnak lenni mindazért, amit sokszor természetesnek veszek. Hogy felkelek, hogy vagyok, mozgok, élnek a szüleim, vannak barátaim, szeretnek, szerethetek, van munkahelyem, ki tudom fizetni (még) a számláimat, vannak céljaim, van hol laknom, süt rám a nap, békében és baj nélkül ért véget egy nap, egy hét, és itt a nyár, a jó idő…

Amiken nem biztos, hogy elgondolkodom a naponkénti pörgésben és hajtásban, mert sokszor csak túlélni szeretnék, de nem biztos, hogy jól is teszem. A kérdés jogos: mit tehetünk akkor, ha tudjuk, hogy nem éri meg a sok idegeskedés, a túlvállalt műszakok, a türelmetlen mondataink, a kapkodva hibázás, a hajszolt időbeosztásunk, mégis hagyjuk magunkat sodródni. A minap beszélgettem egy idősebb emberrel, aki azt mondta, eltelt az élete úgy, hogy csak dolgozott és majd mindig másnap akart lazítani, a hobbijának élni és a családjával többet lenni. Mindig azt hitte, van elég idő, lesz elég idő. Most, amikor már nem kell dolgoznia, az egészsége megromlott, akikért robotolt, messzire kerültek, a barátokkal és az álmokkal együtt. Elfogyott az erő, megváltoztak a célok és maradt a tanulság, a saját maga által kimondott értékelés: hogy másképp tenne már most, más lenne a fontossági sorrend és nem biztos, hogy így megérte.

Mondhatjuk, utólag mindenki okos és nem mindig rajtunk múlnak a dolgok. De sok minden igen és azért mi vagyunk felelősek. Hogy tartok-e haragot, váltok-e munkahelyet, kerülöm-e a mérgező embereket magam körül, akarok-e jó döntéseket hozni. Vagy tudom-e észrevenni magam körül azt, amiért hálás lehetek, és ami elégedettséggel tölt el. Akarom-e jól érezni magam a körülményeim vagy mások véleménye ellenére. El tudom-e fogadni a segítséget és merek-e boldog lenni, ahogy én szeretnék…

Bőven van mit tanulnom és gyakorolnom.

Szeretném hinni, hogy nincs késő és minden nap el vagy újra lehet kezdeni.