quotescamera408D8217-1508-42F1-8C7C-9B81D4D48B57BF2C6754-57F9-416E-81DD-671EE8AD8D71DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D2DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D292333EC4-7DF2-4B9F-A7BF-114B75EE0347chevron_thin_rightchevron-downchevron-firstchevron-lastchevron-leftchevron-nextchevron-prevchevron-right582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FD582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FDchevron-upA659D4DE-32ED-45A3-A6C5-A48FFE2B488D75140C12-4E5F-4759-9FD3-4300BCD98B0CB69DB86E-0DDE-4383-BD92-653067C2563303A7445C-E555-4556-9278-5815BF71C9AF16DD793C-5D61-45BF-AFAF-6DE315DB19D01A6A983E-3DA3-4A07-ACA8-60B780BA8F5Bsearch-bigD9E58768-0281-47D1-8191-45C7CE673AF893DB4080-7C8D-467D-8E27-6ECB71C8D144C6DE3A5E-B153-4D9B-9D7B-F226C80BCB9A1D118CCB-65D4-4236-8317-A87D534DDCA8001646AA-7655-4585-ADCC-738ED6F09280
2025. 03. 10. hétfő
  -  Ildikó
Makó

Vízkeleti szentelt földdel együtt temették el Katona Pál atyát

2022. április 11.

Gyászmiséje ma a Makó-belvárosi Szent István Király Plébániatemplomban volt, ahol 38 esztendőn keresztül szolgálta a híveket. A szertartást követően a Kálvária utcai katolikus temető papi parcellájában helyezték örök nyugalomra. Szülőfalujából szentelt földet is tettek a koporsójára.

Gyászolók és emlékező sokaságával telt meg ma délelőtt a felszentelésének 250. évfordulóját ünneplő Szent István téri templom, ahol Katona Pál atyát ravatalozták fel. A címzetes prépostot, püspöki tanácsost és plébánost paptársai, családtagjai, szerzetesnővérek, tisztelői és hívei búcsúztatták el.

A gyászmisét Kondé Lajos pasztorális püspöki helynök, a Szegedi Dóm plébánosa mutatta be, aki szentbeszédében az elhunyt életére, munkásságára emlékezett vissza. – Pali atya 1937-ben született Felvidéken, Vízkeleten és gyermekként élte át a kitelepítés borzalmas időszakát. Jó képességeinek köszönhetően a piaristákhoz került, ahol lelki élete formálódott. Kiss Ferenc atya példája sokat adott számára, aki támogatta, oltalmazta és segítette hivatása kibontakoztatását és abban, hogy igazi, jó pap legyen – emelte ki a szónok, aki hangsúlyozta: Katona atya papként mindig arra törekedett, hogy maga köré gyűjtse az embereket. – Állandóan bátorítani és lelkesíteni akart másokat. A szatymazi tanyavilág kihívásai után következtek a makói, hosszú, örömteli és küzdelmes évek. Fontos volt számára, hogy mindenkit Jézushoz segítsen, támogatta az elesetteket és a betegeket. Emellett lényegesnek tartotta, hogy a városban a keresztény közélet is formálódjon. Tudta azt is, hogy a fiataloké a jövő. Ezért volt bátorsága elsőként iskolát indítani, mert jól tudta, a tudás és a hit összetartozik – avatott be a nagyprépost, aki Katona atya szavait idézve zárta gondolatait: „Az az én hivatásom, hogy a Jézussal való találkozás lehetőségét mindenki számára megteremtsem. Azt szeretném, ha mindenki élne ezzel és így jobbá válna.”

A városban 38 esztendőn keresztül szolgáló esperes-plébános életművét Majorosné Rácz Krisztina is méltatta. – Minden időben hangsúlyozta az egyházi nevelés fontosságát. Élt azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel újra tudta indítani a rendszerváltást követően az országban és vidéken elsőként a Szent István Egyházi Iskolát, a mai Szignumot – emelte ki az intézmény igazgatója, aki személyes emlékeket is felidézett: – „Isten munkatársai vagyunk” – mondta mindig. Ebben a mondatban benne volt az atya együttműködésre való nyitottsága és az a hit, amely minden korban innovációkat teremtett, kapcsolatokat épített és utat tört. Vele ismertük meg a szertartásokat, a templom és a plébánia tereit és élveztük az általa épített közösség biztonságát. Máig gyakran emlegetjük tanításait, történeteit – vallott a direktor.

A gyászszertartáson részt vett Farkas Éva Erzsébet, Makó polgármestere és Vízkelet küldöttsége is. Utóbbiak a szülőfalu szentelt földjéből is hoztak az elhunyt koporsójára.

Életének 85., papságának 60. évében hosszan tartó betegséget követően, 2022. április 4-én tért meg Teremtőjéhez Katona Pál atya. A ravatala mellett felajánlott szentmisét követően a Kálvária utcai katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra.

[Best_Wordpress_Gallery id=”749″ gal_title=”Katona atya temetése”]