Név-utó-ható

Több mindent rejt, mint gondolnánk. Szekeres Anna blogja.

Nem tudom, ki hogyan van vele, én nagyon szeretem a keresztnevem és ez mindig is így volt, kamaszkorom mindent utáló, mindennel bajom lévő éveiben is. Az érdem anyukámé, aki már egészen korán elhatározta, ha egyszer lánya lesz, így fogja majd nevezni. Tetszett neki a hangzása és ugyan a jelentéséről nem sokat tudott akkoriban, később még az is illőnek bizonyult. A döntéséből 20 év után lett valóság és csak köszönettel tartozom azért, hogy kitartott mellette. Jó érzéssel tölt el, hogy ha nagyon belegondolok, akkor egy ebben a momentumban is egy kívánság valósult meg bennem.

Örökségnek érzem abból a szempontból is, hogy más változataiban megtalálhatók az őseim között is és úgy érzem, ezzel is a körforgás része lehetek. A mi családunkban nem adtak egyikünknek sem második utónevet és nem befolyásolta divat vagy népszerűség a választásukat. A becézett vagy birtokos formáit csak anyukám használta és az ismerőseim közül is csak azok, akik leginkább közel állnak hozzám, ami már feltételez egy szorosabb érzelmi kötődést köztünk.

Soha nem akartam megváltoztatni a keresztnevet, amit a szüleimtől kaptam: nekik tetszett, nekem szánták, és szépnek találták. Bíztak abban is, hogy én is szeretni fogom majd és ez szerintem nagyon fontos. A mostani fura és nagyon különleges névadásokban, követett trendekben talán ebbe nem gondolnak bele sokan, hogy az élettel együtt egy olyan ajándékot adnak a kicsinek, ami végig elkíséri majd, és amit tudni kell viselni is. Szerencsére nem ért bántás vagy megkülönböztetés emiatt, nem is csúfoltak vele soha.

Békés barátság vagyunk egymással, kedvenc évszakomhoz, nyárhoz köt az ünnepe, közelségben a születésem napjával. Mindkét tény a véletlen műve, bár szokás az is, hogy tudatosan a világra jövetel dátumához legközelebb álló nevet választják a szülők. Ismerőseim közt is akad néhány ebből a körből, akiket kiskorukban bosszantott, hogy az ünnepeiket is így összevonják praktikus okokból. Gondolom, ugyanebben a cipőben járnak pl. a karácsonyi név- és szülinaposok is. Annak ellenére, hogy nálunk nem így alakult, szép hagyománynak tartom, ha a szülők a saját keresztneveit adják tovább. Ugyan innen is ismerek embereket, akik ennek nem örülnek, de szerintem ez egy nagyon erős érzelmi többlet-szál lehet.

Egy névben több van, mint gondolnánk.  

Beteljesült vágyak, megálmodott jövők, hagyomány és örökség, de leginkább saját magunk.