Mucsi Tamás a testületben sosem volt mártír, csak egy harmatgyenge provokátor

Visszatérő panasza a DK képviselőjének, hogy a fideszes többség leszavazza a javaslatait. Igaz, azt rendszerint elfelejti hozzátenni, hogy az esetek többségében a saját ellenzéki elvtársai is.
Mucsi Tamás kétségkívül különleges szereplője lett a testületnek, miután listáról nagy nehezen sikerült beejtőernyőznie 2019-ben. Felszólalásainak általában a makói ügyekhez alig van köze, de cserébe legalább bármilyen napirendnél képes felmondani fejből a saját pártjának országos propagandáját. Nyugodtan mondhatjuk, elsősorban show-műsornak használja fel a jelenlétét, és sokkal kevésbé valódi városi ügyek előmozdítására.
Két ellenzéki társa már ebben is különbözik tőle, a szocialistákhoz köthetőbb Gáspár Sándor és a Jobbikos Zeitler Ádám, bár kevesebbet szólalnak fel, akkor szinte mindig általuk felvetett helyi problémák megoldására törekszenek. Konkrét pártpolitikát sem a mostani ciklusban, sem az előzőben egyáltalán nem hallottunk tőlük egy ülésen sem.

A Demokratikus Koalíció képviselője javaslatokat is többször beterjeszt, ezekbe azonban hogy, hogy nem, mindig becsúszik valami trükk. Ami alapvetően érthető a szempontjából, hiszen lényegében sokkal jobb számára, ha a testület nem fogadja el, mert akkor lehet egy újabb kört sírni az esti Facebook-élőben.
Ennek ellenére maroknyi kis közösségét sikeresen tartja vakon, de a képviselő testületben még az ellenzéki képviselők is átlátnak a szitán. Átnézve jónéhány testületi jegyzőkönyvet, arra jutottunk, hogy sem Gáspár Sándor, sem Zeitler Ádám nem rajong a DK-s ötletekért, valószínűleg szimplán azért, mert számukra is egyértelmű: itt bizony legtöbb esetben csak hangulatkeltésről van szó.
Annál meg több eszük van, hogy ilyenbe feleslegesen beleálljanak. A dacból kiállás és hergelés ugyanis csak Mucsi Tamás sajátja, illetve mostanában talán a szocik exújságírójáé, aki ahelyett, a hogy saját ellenzéki táboron belül kérdezne rá a támogatás hiányára, szintén a fideszes többséget okolja a sikertelenségért.
Bár tegyük hozzá, a szemellenző levétele egyikükre sem volt igazából soha jellemző, még akkor sem, ha nagyon kilóg a lóláb…