A lényeget látni

Együtt minden jóra képesek vagyunk. De tényleg. Szekeres Anna blogja.

Nem ünnepre készülődünk, de szeretettel és a legjobbakat kívánva csomagolunk dobozokba mostanság. A boltok polcait praktikus szemmel nézzük, akárcsak a lakásunk vagy ruhásszekrényünk egy-egy darabját. Mi az, amit megvennénk, vagy amitől megválnánk egy jó ügy érdekében és mivel tudnánk másnak, ha nem is örömöt szerezni, de egy pillanatra egy békés érzést varázsolni a szívébe. Azt üzenni egyszerű tárgyakkal, felajánlásokkal, hogy ismeretlenül is, a világ most egy szerencsésebb pontjáról gondolunk valakire, és ha nem is sok mindennel, de szeretnénk segíteni.

Igaz, nem szolgálhatunk azzal, amire a leginkább szükség lenne: a bizonyossággal, hogy minden rendben lesz, de azzal, amit adni tudunk: a reménnyel és az együttérzéssel, ami mindannyiunk lelkében most ott van. Tapasztalom: sokakat megérintettek a szenvedés, a kétségbeesés hírei és szinte mindenki cselekedni akar a maga módján valamit. Felemelő és megerősítő látni, hogy képesek vagyunk összefogni. Önzetlenül cselekedni. Ismeretlenül segíteni. Ismeretleneket segíteni. A felszín alá látni. Felülemelkedni. Kérdések nélkül adni. Viszonzást nem várva tenni. A lényegre ráérezni.

Naponta szégyenülünk meg az életünk problémáinak megítélésében, a feltételezett hiányainkban, a civódásaink értelmében, látva más emberi sorsokat és helyzeteket. Talán más is érez hálát mostanában egy áruház készletét szemlélve, egy átaludt nyugodt éjszaka után, a családtagjai láttán az asztal körül, a fűtött lakásért, a csendért, a békéért: olyan pillanatok miatt, ami korábban természetesnek és evidensnek tűnt. Az elmúlt napok, hetek drámája mindannyiunk szívéig hatolt és tettekre szólított.

Sokszor és máskor is tehetnénk valamit, mert számos más ügy és helyzet vár megoldást, segítő kezet, megértést – mondják mások, és igazuk van. De a miértek nem oldanak szorongást, nem csalnak elő mosolyt, nem adnak enyhülést és nem nyújtanak vigaszt. Csak az a cselekvő szeretet, aminek a szükségét és fontosságát most annyian megértették. A lelkünknek azt a vágyódását, hogy igaz dolgokat tegyünk.  Hogy megélhessük: jót tenni tényleg jó.

Nem tudunk minden problémára megoldást találni. Lehet, nem is feladatunk.

De azt mindig képesek vagyunk megtenni, ami rajtunk múlik.