Átértékelő

Körülöttünk és bennünk is változik minden.

Sokáig nem gondoltam magam igazán szerencsés embernek: a nagy lehetőségek elkerültek, nem nyertem különféle játékokon és több kudarcos dolgom is volt az életemben. Volt időszak, amikor nagyon vágytam sikerre vagy csak arra, hogy kicsit könnyebben menjenek a dolgok és ne kelljen mindenért annyit küzdeni. Sok minden nem jött össze, amit szerettem volna vagy korábban elképzeltem magamnak. Megéltem mellőzöttséget és értetlenséget magam körül és számomra igazságtalannak vagy méltatlannak vélt helyzeteket is. Vannak, amiken túl tudtam lépni és akad olyasmi is, amiben benne ragadtam. Egy időben nagyon akartam küzdeni és úgy véltem, nincs akadály, ami megállíthatna, de többször éreztem azt, hogy nem érdemes erőlködni, úgy sem fog változni semmi: mindig csak másokkal történnek jó dolgok. Szerintem sokan vagyunk ezzel így: fáradtsági szintünktől, anyagi helyzetünktől, körülményeinktől, magánéletünktől, de még az időjárástól is függhet, éppen hogyan állunk a magunk megítélésével.

És elég egy váratlan szituáció is, ami kimozdíthat és felrázhat bennünket.

Talán más is azt érzi másfél hete, hogy a figyelmének a fókusza teljesen más irányt vett. Olyan kérdéseken agyalunk, amelyek előtte nem fogalmazódtak meg bennünk, olyan témákról beszélgetünk, amik korábban nem foglalkoztattak bennünket. Eltörpültek korábbi gondok és újak kerültek a látóterünkbe. Talán sok mindent már másként is látunk. Megváltozhatott a viszonyítási alapunk. Amiket korábban természetesnek vettünk, most azért is hálásak lehetünk. Rájöhettünk, hogy valójában mindenünk megvan az életben. Sőt, még annál is sokkal több.  Lehet, átértékeltük azt is magunkban, hogy mi is igazán fontos a számunkra és az életben.

Az utóbbi napok történései sokat segíthettek abban, hogy kilépjünk azokból a körökből, amit állandóan magunkban futunk, és meglássuk körülöttünk is a világot, benne más embereket, sorsokat. A mostani helyzet tükröt is tart felénk, milyenek vagyunk valójában; de azt is, mennyi szeretet, érzékenység és empátia van bennünk. És mi, akik sokszor bántjuk magunkat és másokat a legjelentéktelenebb dolgok miatt is, azt vehetjük észre, hogy egy nagyobb jó, egy közös ügy segíthet ezeken felülemelkedni és összefogni.

Lehet bennünk félelem, szorongás, elkeseredettség,  de dönthetünk úgy is, hogy arra figyelünk, mennyi mindenért tudunk hálásak lenni. Észrevehetjük, hol és mivel tudunk segíteni. Írhatunk, mondhatunk jó és biztató dolgokat. Viselkedhetünk önzetlenül. Megteremthetjük a lelki békénket. Meg a szívünkét is.

És érezhetjük magunkat a világ legszerencsésebb embereinek is.

Talán nem szorul magyarázatra, miért.