Továbbra is rács mögött marad Magda Marinko
A szegedi Z. Nagy család meggyilkolását nem tudták rábizonyítani, de egy orosházi asszony megölését és egy kecskeméti hármasgyilkosságot igen. Ha nálunk majd kiszabadul, kiadják Szerbiának, ahol a vajdasági gyilkosságsorozat miatt negyven év börtön vár rá.
Idén sem engedélyezte az életfogytig tartó szabadságvesztésből Magda Marinko feltételes szabadságra bocsátását a Szegedi Törvényszék büntetés-végrehajtási bírája. Legkorábban 25 év után, 2019-ben lehetett volna az elítéltet feltételes szabadságra bocsátani, azonban – a korábbi döntésekkel egyezően – 2022-ben sem került sor erre.
A Legfelsőbb Bíróság 1996-ban életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a férfit előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés és lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés miatt, azzal, hogy legkorábban 25 év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Magda Marinko egy orosházi asszony meggyilkolásáért, valamint egy Kecskeméten elkövetett hármas gyilkosságért kapott ennyit.
A büntetés-végrehajtási bíró a tárgyalást megelőzően igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény elkészítését rendelte el, azonban az elítélt a vizsgálaton nem kívánt megjelenni. Az elítélt a büntetés-végrehajtási bírói meghallgatásán való részvételt is megtagadta, rendzavaró magatartást is tanúsított, így a bíróság a távollétében, védője jelenlétében hozta meg döntését, melyet a fogva tartása alatti magatartást részletező büntetés-végrehajtási intézeti előterjesztésre is alapozott.
Eszerint az elítélt az utóbbi években fegyelmi büntetések nélkül tölti a szabadságvesztést, ugyanakkor nehezen fogadja el a szabályokat, megbánás nem jellemzi, és a feltételes szabadságáról döntő eljárásban sem hajlandó együttműködésre. Összességében ezért továbbra sem lehet arra következtetni, hogy szabadon bocsátása esetén vissza tudna illeszkedni a társadalomba és törvénytisztelő életmódot folytatna.
A törvényi rendelkezések és a töretlen bírói gyakorlat szerint a feltételes szabadságra bocsátás kedvezménye nem automatikusan járó jogosultság az elítélt számára, hanem az összetett törvényi feltételek mellett is csupán adható lehetőség, feltéve, hogy a szabadságvesztés-büntetés célja az elítélt szabadon bocsátásával is elérhető.
A Szegedi Törvényszék azon tényeket vizsgálta, melyekből az elítélt esetleges szabadulása utáni magatartására lehet következtetni, ezekre alapozva hozta meg döntését. Eszerint az elítélt nehezen fogadja el a szabályokat, megbánás nem jellemzi. A jelen eljárásban együttműködésre nem hajlandó, sőt, idén is rendzavaró magatartást tanúsított.
A fentiek ismeretében a Szegedi Törvényszék büntetés-végrehajtási bírája „M.M. elítélt életfogytig tartó fegyház fokozatú szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátását mellőzte.” A törvényi előírásokkal összhangban rendelkezett arról is, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét 1 év elteltével ismételten meg kell vizsgálni. A bíróság végzését az ügyészség és az elítélt védője tudomásul vette, a végzéssel szemben az elítélt a kézbesítéstől számított 8 napon belül nyújthat be fellebbezést, így a végzés nem végleges.
A szerb állampolgárságú férfit a szegedi Z. Nagy család meggyilkolásával is megvádolták, de ebben az ügyben a Fővárosi Bíróság, majd a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság nem találta bizonyíthatónak a bűnösségét. Szerbiában a bíróság a férfit távollétében – a Vajdaságban elkövetett bűncselekmények miatt – halálbüntetéssel sújtotta, melyet a halálbüntetés eltörlése után – 40 év szabadságvesztésre változtattak át.
