Farkas Éva Erzsébet: a fejlesztéseken keresztül egész Makó gyarapodik és gazdagodik

A polgármester Újévi koncerten elmondott köszöntője.

Az élet minden pillanata – paradox módon – ha mélységesen fájdalmas, akkor is, ha szárnyalva villan, akkor is, magában rejti azt a csodát, hogy ránk talál a nagyobb valóság, éppen most, újév hajnalán.

Minden pillanat – áldás esély a változásra, az átalakulásra. Ezért legyen hát miénk a pillanat áldása, mely felemel:

– mikor elengedjük múltunk, s nem szorongat jövőnk,  

– mikor becsület és tisztesség bábáskodik létünk fölött,  

– mikor gyötrelmes változásban sem apad alkotó erőnk,  

– mikor igazán szép és értékes születik bennünk, s repdes erőnk,  

– mikor ajándékként kapjuk a lét mosolyát,

akkor legyen miénk a pillanat, mint áldás, melyben az örökké valóság köszönt ránk! Újév napján!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Újévet köszöntő Honfitársaim!

Tisztelt Országgyűlési Képviselő Úr!

Kedves Zita Asszony!

Kedves Művészek!

Tisztelt Képviselőtársaim!

Áldás-fohásszal köszöntöm Önöket a 2022-es év első napján, hálatelt szívvel, hogy személyes találkozásban, ünnepi koncerteseményben indíthatjuk együtt újabb közös utunkat.

A Béke világnapján, keresztény hitünk szerinti ünnepkörben Mária, Isten anyja ünnepnapján, örömmel és hálával üdvözlöm egész közösségünket.

Igen, az élet minden pillanata magában rejti a csodát (áldás kíséretében), hogy ránk talál a nagyobb valóság.

Még akkor is, ha ünnepkörünk csodáját, annak minden örömét a sötétség fátyla, homály, gyász is körül lengi. A koronavírus még mindig jelen van életünkben, újabb és újabb áldozatokat, megpróbáltatásokat követelve családjainktól, közösségeinktől, további megfeszített szolgálatot, küzdelmet támasztva egészségügyi dolgozóinkra, különösen a Covid osztályokon dolgozókra, kórházakban szolgálatot teljesítő katonáinkra, rendőreinkre, a mentőszolgálat bajtársaira, szociális munkatársainkra, egyházainkban szolgálókra.

Mindazokra, akik a járványügyi helyzetben az életet, közösségeinket védik. Hála és köszönet emberfeletti helytállásukért! Hála és köszönet városunk lakosainak a közös felelősségvállalásért!

A pandémia okozta minden makói elvesztése, minden magyar honfitársunk halála, s a Béke világnapján a háborúktól szenvedő országok fájdalma közös veszteségünk.

„A nemzedékek közti párbeszéd, a meghallgatás, az együttérzés – ahogyan a 2021-ben országunkban járt Ferenc pápa mondja – a nevelés, a szolgálatok a tartós béke eszközeivé válhatnak bennünk, rajtunk keresztül, általunk.”

Erre a szándékra és a járványügyben legnagyobb terhet hordozó, szeretteiket elvesztő családokra kérem ma elsőként Isten újévi áldását. Erőt, kitartást és vigasztalást kérve csend pillanatainkban.

„A csend ugyanis a Teremtő anyanyelve – írja Keresztes Szent János – minden más csak fordítás.” És valóban a csendben tapasztaljuk, tanuljuk, hogy mi az, ami igazán fontos, ami igazán számít, s azt is, hogy elegendő biztosnak lennünk abban, hogy a megpróbáltatások ellenére is életünket körül veszi egy nagyobb és hűségesebb Szeretet.

A karácsonyi ünnepkörben, újév napján is ezt az anyanyelvet ünnepeljük, amitől soha, semmi nem választhat el bennünket.

Látni úgy, ahogyan korábban sohasem!

Mi az, ami igazán számít?

Erre adott válaszainkat is felkínálta lehetőségként kihívásaival az elmúlt esztendő.

„Mert nem az a dolgunk,

hogy könnyű legyen,

mondja a kortárs költő Halmosi Gábor –

hanem hogy könnyűek legyünk,

ha még oly nehéz is.”

Könnyűnek lenni, mikor nehéz!

Ez a „belső látás” adhatja növekedésünket a válságok idején egyéni és közösségi életünkben. Ezt tanítja a nem régiben elhunyt, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével is kitüntetett Jálics Ferenc szerzetes atya. Megőrizni a hit magvát, mindazt, ami emberré tesz bennünket, ugyanakkor megújulni a változó körülményekben, s új válaszokat adni az új kihívásokra.

A kérdések végig itt mozgolódtak adventi utunkon:

– Képesek vagyunk-e a megváltozott körülményekben átkeretezni, újra értelmezni életünket úgy, ahogyan a názáreti Szent József?

– Képesek vagyunk-e mozgósítani életbátorsággal erőforrásainkat úgy, ahogyan a pásztorok tették Betlehem felé sietve?

– Van-e elég alázat bennünk a változások megélésében, mint a kisded Jézus előtt hódoló napkelti bölcsekben?

– Van-e elég hitünk, hogy befogadjuk az eddig elképzelhetetlent, mint Mária tette az Angyali Üdvözletben?

– Van-e elég erőnk, hogy a megpróbáltatásokkal teli utat bejárjuk, mint a Szent Család Egyiptomból menekülve?

Makó különösen is kegye volt az újjászületésekben, nehéz élethelyzetek újraértelmezésében, a nehéz korszakokat megelőző megküzdések időszakaiban.

Világi és egyházi történelmi nagyjaink ugyanis nemcsak városunk veszteségeit, újrakezdéseit, fejlődését kezelték, hordozták, hanem olyan emberek voltak, akik örök érvényű, a világ dolgain túl mutató értékeknek a helyreállítását is szorgalmazták, mint az

– az emberi méltóságnak,

– az emberi szolidaritásnak,

– a teremtett világ tiszteletének ügye.

Péterffy, Návay, Tarnay, Lonovits, Csepregi, Szirbik! Itt vannak velünk ezen értékeikkel.  Egykori makaiak, emberek, akiknek „belső látásuk” is volt; a csodát látták a valóságban, városunk újjáéledéseiben.

Ha ugyanezen alapértékeken keresztül nézzük (és úgy hiszem, csak így érdemes), mi történt Makón és térségünkben a közelmúltban, akkor elégedettek lehetünk az adott válságos körülmények között is.

Városunk, térségünk, Magyarország kormánya és Lázár János országgyűlési képviselő úr támogatását, bizalmát hordozta, s hordozza.

A pandémia okozta gazdasági és járványügyi válságkezelésben sikerült újraindítani, növekedési pályára állítani a gazdaságot, támogatásokat bevezetni a bajbajutottak számára, előtérbe helyezni a családok, vállalkozások támogatását, országunk határainak védelmét.

Városunkban 70% fölé emelkedett a felnőtt lakosság átoltottsága, fejlesztéseink, beruházásaink nem álltak le, sőt képviselő úr lobbi erejének köszönhetően tovább bővültek az elmúlt évben:

10 milliárd forintos fejlesztés indult a Hagymatikum Gyógyfürdő bővítésével, 10 milliárd forintos kiemelt fejlesztési program keretében további Uniós forrásból megvalósuló beruházásokat indíthatunk el, a közeljövőben közintézmények, iskolák, óvodák, bölcsődék vannak jelenleg is kivitelezés folyamatában  vonalas infrastrukturális fejlesztéseket kezdeményeztünk, egészségügyi intézmények, sportlétesítmények újultak és újulnak meg városrészeinkben, a turizmus Makovecz-örökségünknek is köszönhetően védjegyünkké vált, mely szállodaépítést, fürdőkörnyezeti, belvárosi arculati fejlesztéseket is megindít.

A fejlesztéseken keresztül az egész városunk gyarapodik és gazdagodik. A lehetőségeket azonban csak akkor tudjuk valóra váltani, eredményekbe fordítani, ha jól tudunk dönteni 2022-ben is és helyesen mérjük fel az előttünk álló kihívásokat.

Ehhez reális gondolkodás, alázat és életbátorság kell.

A makói emberek bölcs hordozói voltak mindig is ezen talentumoknak. A kulturális, társadalmi alapértékeink ugyanis (közel 800 éves városunkban) mindig nélkülözhetetlen, meghatározó tényezők, elvek voltak az itt élők számára:

– a keresztény kultúránk

– az össznemzeti értékeink

– a makai hagyományaink

– a gazdaságunk, családjaink, gyermekeink védelme és támogatása

– a határaink védelme, biztonságos otthon megteremtése

– a teremtett környezetünk iránti felelősségvállalás

2022-ben mindezekről és legfőképpen ezek tükrében magunkról, saját életünkről döntünk. Arról, hogy a viharos gyorsasággal terjedő, normák nélküli kártékony ideológiák világában vagy a több, mint 1100 éves keresztény történelmünk, hagyományaink, gyökereink, alapvető emberi élettörvényeink világában kívánunk tovább élni.

Döntsünk saját érdekeink, döntsünk Makó érdekeinek megfelelően!

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Emberi valónk egységes egészként létezik. Alapvető szükségletünk, hogy legyen égi és földi valóság. Legyen, ahova fölemeljük a tekintetünket az égre, a végtelenre, a határtalanra, a misztériumra. A misztérium csodáját az ünnepekben tudjuk legjobban megélni. A művészetek, a zene pedig felemel az ünnep magaslataiba, ahol visszaszerezhetjük mindazt, amit veszteségként éltünk meg.

„Mert vajh mi a művészet?”

A városunkban egykor itt szolgáló karnagy, zeneszerző, kutató, költő, plébános Antal József nem régiben megjelent Perlekedő Zsoltár című kötetében így válaszol:

„Ha a bölcset kérded, a válasz:  

emberek álma felé – úgy mond isteni út.”

Erre a sokszínű mégis egységes útra vezetnek bennünket évről évre újév napján a Makói Magán Zeneiskola koncertfúvós zenekarának tagjai. Köszöntsük őket nagy tapssal, hogy álmaik által a zenében kísérnek bennünket ma is.

„Vajh mi a művészet?”

Ha (a bölcs helyett) a művészt kérdezi ajkad – írja Antal József, a költő –

az így felel erre:

„Büszke robot, s pihenés,

Menny és ha kell pokol is.”

A ma esti újévi koncert erre tesz ismét kísérletet, hogy ég és föld összeérjen bennünk, s azon túl, szívünkben ránk találjon a nagyobb valóság!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kívánom városunknak, hogy az óévért legyen mindenért hála!

Az újévben higgyünk egymásban!

A béke eszközeiként örüljünk egymásnak, közös ügyeinkben léptünk együtt legyen előre, s ne hátra!

Közösségeinkért tegyünk minden nap jószolgálatban, életbátorsággal.

Múltat, s jövendőt, miként elődeink, tegyük Isten kezébe, zöld ágak hirdessék: a makói ember szíve erős a reményben.

Így gyarapodjék városunknak minden háza,

Békében, egységben, reményben, egy boldogabb világra!

Isten adja, hogy így legyen!

Boldog új évet Magyarország!

Boldog új évet Makó!