Hódmezővásárhely, a gazdátlan város

Márki-Zay Péter gyakorlatilag mindenhova bejelentkezik, még akkor is, ha már sehol nem látják szívesen, a városa meg eközben széthullik.

Mostanra nincs olyan hét, hogy ne pattanna ki több botrány is Hódmezővásárhely polgármestere körül, mondjuk korábban sem kerülték el a kellemetlen ügyek, de a kampányüzemmód a lehető legrosszabbat hozza ki belőle. Az „önjelölt miniszterelnök-jelölt” mint Szent Pál az oláhokat, úgy hagyta ott a városát (nem mintha sokat törődött volna vele korábban), ha rajta múlna talán soha nem is térne vissza.

Hódmezővásárhely a prioritási listáján mostanra egyértelműen a harmadik helyre sorolódott, a miniszterelnökjelölti verseny még teljesen esélytelenként indulva is fontosabb számára, de a B terv sem a városa, hanem az országgyűlési képviselőség.

Nemrég a Promenád írt róla, hogy ez egyre több konfliktussal fenyeget a saját korábbi támogatói között is, nem biztos, hogy jó szemmel nézik ezt a fajta esztelen törtetést azok, akik a „székbe ültették”, ami valljuk be, jogos: vállalt egy feladatot, még annak teljesítése is látványosan meghaladja a képességeit, ennek ellenére mégis inkább dobbantana az országos politikába. Foggal-körömmel kapaszkodik az utolsó szalmaszálba, mert hitelességét rohamos léptékben veszíti még saját táborában is.

A portál értesülései szerint már a helyi Jobbik elnök Dombi-Kiss Lászlót is kiborította a gyermeknapra időzített önpropaganda, és az alpolgármester Kis Andreával sem felhőtlen a viszony, nem véletlenül landoltatta Márki-Zay Péter a városházán barátját, Szabó Jánost, és akar belőle harmadik alpolgármestert csinálni. De bizalmi embere a polgármesternek az a Kalotay Balázs is, aki nemrég otthagyta az önkormányzatot, bár utóbbi szerint nem történt bizalomvesztés.

Eközben a nagy csinnadrattával beharangozott új önkormányzati buszszolgáltatás körül is csak a botrány van, a pénzt összekéregették a büntetésre, de június elejéig befizetni nem sikerült, miközben egyébként a járművek szinte üresen köröznek a városban.

Márki-Zay Péter mindeközben arra mindig megtalálja az időt, hogy a kormányt szidja, amely egyébként nemrég döntött arról, hogy a kiesett iparűzési adó száz százalékát visszaadja a városnak. A városa irányítása helyett a legutóbbi hétvégén is inkább országos turnéval mulatta az időt, beugrott Szombathelyre, Körmendre, Szentgotthárdra, Keszthelyre, Tapolcára, Siófokra, péntektől vasárnapig, hogy felhívja magára a figyelmet.

Mindenhol sikerült is szégyent hozni a magára és a városára, leginkább talán Siófokon, ahol azt találta mondani, hogy bátyjának, aki a németországi Bambergben orvos, van egy temesvári származású kollégája. Az illető eddig magyarnak vallotta magát, mert „kellemetlen, égő volt románnak lenni”, most pedig románnak vallja magát, mert „olyan kellemetlen magyarnak lenni”.

Márki-Zay Péter szerint tehát ma szégyen magyarnak lenni. Ide jutunk, ha egy politikus agyát ellepi a vörös köd, és a hatalomvágya minden mást elhomályosít. Vele kapcsolatban sosem illik kimondani, hogy „ennél nincs lejjebb”, mert a válasza rá, hogy „fogd meg a söröm”.