Székely Örs kapja az idei évben a Makói Medáliák-díjat

Ostinato címet viselő első kötetét ismerte el a díjjal a szakmai kuratórium.

Farkas Éva Erzsébet polgármester a csütörtök esti MakóInfón jelentette be, hogy az idei évben a díjat – amelynek megalkotásáról Makó Város Önkormányzata még 2005-ben döntött a József Attila-emlékévhez köthetően – Székely Örsnek ítélik oda.

– A díjjal egy fiatal, első kötetét megjelentető, tehetséges, magyar nyelven író költőt kíván városunk minden évben támogatni. Elsődleges célunk, hogy szakmai kuratórium segítségével felhívjuk városunk lakosainak figyelmét a kortárs magyar költészetre, és természetesen ezzel egy fiatal, kezdő, elsőkötetes szerzőt segítsünk és támogassunk a névtelenségből kitörni, mint ahogyan városunkban József Attila Szépség koldusa című első kötetével indult el – mutatott rá a polgármester.

A József Attila-emlékplakettel és a bruttó százezer forinttal járó díjat a Makói Medáliák szakmai kuratóriumának tagjai; Janáky Marianna költő, író, Turi Tímea újságíró, író és kritikus, Orcsik Roland költő, műfordító, illetve Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész az 1992-ben, Kolozsváron született költő, szerkesztőnek ítélték oda az idei évben.

– Ritka az olyan induló költő, aki nem esik saját csapdájába. Ilyen csapda például a lírai énről való túlzó beszéd, vagy amikor önnön verstechnikai és kulturális tudásának teljes fegyverarzenálja tartja sakkban az elsőkötetest. Székely Örs ostinatója ebből a szempontból olyan üdítő kivétel, aminél ez jól sült el: a költő felsorakoztatta az imént említett buktatókat, bronz bikába zárta őket, majd alájuk gyújtott, az olvasók pedig hallhatják dörömbölésüket – olvasható a kuratórium tagjának, Bíró-Balogh Tamás laudációjában, amely a Tiszatáj online-on jelent meg pár nappal ezelőtt.

– Elesett és fennkölt, Székely Örs különös állat, klasszikusokkal gyógyítja a hús fájását, begubózik, megfeszül, szorong, majd szóródnak szavai, mint a mák, engedi el magát, sőt támad. És azt álmodja, valami állat nézi, amíg alszik. Aztán simulacrum és dialektika útvesztőiben bolyong, állítás-tagadás-tagadás. Galaktikus egyedüllét, és nem süpped divatos melankóliába, konkrét vágya van: communio és kommunizmus. Hölderlin, Szilágyi, Escher, Bach így utópikus archaizmusok. A legköze-lebbi és a legtávolabbi, hát, ha nem is esnek egybe, egymásban nyílnak cselekvésre. Te vagy, az idegen bolygó – Borbély András pedig így ír a 41 oldalas kötetről, amely a Fiatal Írók Szövetségének kiadásában jelent meg 2020-ban. A kötetből részleteket az alábbiakban olvashatnak:

Székely Örs
BIKÁS DIPTICHON

az ave mariát éneklő moreschinek

kint játszol az utcán egész nap, biztos fáradsz,
egyél mákos tésztát, éhes vagy, kész a forró fürdő.
ülj bele. jobb leáztatni a port, talán kijavítható
az eredendő bűn a nyaki ütőér elszorításával.
máktól, forróságtól lassul a szívdobogás:
szép formájú a vér, ahogy kioldódik a vízben.
szó szádat ne hagyja el, tanulod adagolni
a táguló tüdőbe és a porcokba. miközben egyre
püffed a mellkas, rózsásodik a test.
kirózsázza, mintha ronggyal tekered, a csontokat,
belülről. hogy tompuljon, ami dörömböl,
az évekig tornáztatott, megedzett sikoly,
vízben is altatták, késsel is munkálták,
és minden este megkérdezi, hogy fájhat-e,
amikor természeteddé gyakorolja magát az alázat,
hogy kiengeded, és gondozod kicsit.
akinek nincs bűne már, az lehet állat, angyal,
de mi a kenyerünket keressük, és baszunk.
nincs ártatlan pillantás vagy cirkuszi részvét,
felmentő eszmehadsereg sincs, se szépség.
az emberek közül a bűn hiánya ír ki,
s míg elnézést kérsz folyton, bámulunk.

a bika

kínlódsz, phalariszom, pedig készen van rég a hengerállat,
üreges teste, akusztikussá bordázott hasfala egy műremek.
tudom, a kiképzés a fontos, az anyagé, a bronzlapok
hajlítgatása és szegezése, hogy ezért nyugtalan vagy,
s mint a mester, úgy kutatsz át minden öltést, tapadást:
óvatos isten vagy te, phalarisz. bár inkább törölnéd meg
homlokod, és a kamrákat, tereket vizslató tekinteted
végső megtöréséhez kerülne közelebb. bújj oda halálodhoz,
phalarisz. hitessed magad, hogy lám, az érces has is kong úgy,
mint a tenger, és ha beleköltözteted majd a kínt: elkábítod
illatos füvekkel, hogy mocorgássá szelídüljön dörömbölése.
ciceró és diodórosz szövegelései itt fordulnak át szöveges
feladatokba, eddig uralkodásodat, ezentúl kínzóeszközöd
írják a krónikák. mert nem rendelkezhetsz a fájdalommal,
a bika búgásába nem hallható bele a halkuló dörömbölés,
a sejtfehérjék sokkal halkabb kicsapódása; s az sem látszik,
hogy fordul vissza egyre beljebb ott a szemfehér, ha végre
belezárnak, test és csont marad, más testek és csontok
res publicája; meg a bikagörbület, a belekként köröket
lefutó csőszerkezet, a kifelé sípokká burjánzó curvatura,
mely a hangot hordozza, és elnyeli, ha fújják.

A fentebb olvasható részleteket a litera.hu oldal közölte, 2020. július 23-án.
Borítókép: Facebook / Makói Medáliák