Mi lesz ezután?

A veszteségről és a reményről, ami mindig jelen van.

Többször megélhetjük azt a pillanatot, amikor úgy érezzük, elérkeztünk egy falig, ami a további utunkat állja. Tovább kell mennünk, de az út, ameddig és ahogyan haladtunk, nem folytatódhat. Előfordulhat, elérkezni odáig sem volt könnyű, de akár nyílegyenes is lehetett a menetelésünk, sőt sikerekkel, szerencsével és boldogsággal is teli. Bárhogyan is legyen és akármekkora is a hátizsákunk, a fordulópontjaink és a nagy döntéseink elkerülhetetlenek az életünkben. Van, hogy magunkban érleljük a változást, de a sors is állíthat próbatételek elé bennünket: nem várt események, meg nem érdemeltnek hitt történések is formálhatják a jól ismert és biztonságos kereteinket. Nem szeretünk változtatni, de néha nincs más választásunk.

Fáj a szívünk, ha el kell engednünk valakit, vagy valamit: álmot, kapcsolatot, reményeket, életformát, egészséget, megszokott közeget. A valóság néha keményen csapja arcul az embert.  Még talán azt sem tudjuk, hogyan fogjuk túlélni, de már a következő lépést kell megtennünk. Nincs gyakorlatunk az újratervezésben, s mindig azt reméljük, megúszhatjuk vagy mostantól könnyebb is lehet. De a kihívások egyre csak jönnek. Néha bátran, csalódásokkal, veszteségekkel, örömökkel oldjuk meg őket. Vagy sehogy. És ez is mind a miénk. Nem érti, nem éli, nem érzi más. Nekünk kell megoldanunk, feldolgoznunk és tovább mennünk.

És bármennyire is szeretnek, együtt éreznek velünk mások, őszintén sajnálnak és talán még át is vennék tőlünk a terheinket – nem tehetik. De az együtt, a másokkal-érzés, ha tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, segíthet és erőt adhat. Sok minden van, amit talán megfogalmazni sem tudunk, vagy nem is lehet elmondani. És biztos, mások is vannak így ezzel. Ez már egy közös dolog, ami miatt megértően kell egymás felé fordulnunk, bármi is legyen a baj.

Mostanában nyilvánvalóbbak a veszteségek is. Az az érzés, hogy semmi sem a régi és a félelem, hogy talán nem is lesz az többé. Ha ebből sikerül valamit felfognunk, akkor éled egy pici remény, hogy lesz valahogyan ezután is. Ha el is tudjuk fogadni, akkor naponként egy kicsit talán jobb is lesz.

Minden változik, pörög, történik körülöttünk és bennünk is.

Jó lenne megnyugodni és szilárdan megállni ebben.