Átköltöztették a magyarcsanádi gólyafészket

Kele és családja eddig a hidroglóbusz tetején lévő fészket használta, de mert azt a múlt héten ledöntötték, a fészek  ma átkerült egy villanyoszlop tetejére.

Tulajdonosa távollétében szedték le a régi magyarcsanádi hidroglóbusz tetejéről az évek óta ott lévő gólyafészket még a múlt héten. Ugyanis a már használaton kívül helyezett hidroglóbuszt, lebontották, a térség ivóvízjavító programja részeként.

A munkálatok két ütemben folytak. Az egyik nap egy óriás autódaru segítségével leszedték a gólyafészket a hidroglóbusz tetejéről, majd másnap magát a víztornyot fektették le a volt víztelep udvarában. A gólyáknak egy villanyoszlopon telepítettek/építettek ma új fészket, a Madárvédő Egyesület és a Körös-Maros Nemzeti Park iránymutatása és jóváhagyása mellett.

Fotó: Magyarcsanádi Hírek/Facebook

A gólyafészek telepítése sikeresen megtörtént, a helybéliek kíváncsiak arra, hogy mikor foglalják el azt az egyelőre Afrikában tanyázó maroslelei gólyák, azaz az eddig a hidroglóbusz tetején fészkelő pár.

Európában a néphagyományban a gólya a tavasz eljövetelének a jelképe, mivel ott ekkoriban térnek vissza a vándormadarak ottani fészkeikhez. Bulgária egyes régióiban a martenica köré épült hagyományok egyik fontos jelképe. Mikor észreveszik az első gólyát, eljött az ideje, hogy levegyék a fehér-piros martenicabábut, mivel a tavasz tényleg megérkezett.

Népmesékben, dalokban, költeményekben a gólya eszterág, esztrág, cakó, koszta, gagó néven is előfordul.

A magyar népi hagyomány híven őrzi a gólyákhoz kötődő jóslásokat és egyéb babonás hiedelmeket. A falusi közösségek tagjai úgy vélték, hogy áldás lesz azon a házon, amelynek kéményére gólya rakja a fészkét. Ilyen eseteben óvták a ház gazdáját attól, hogy eltávolítsa a fészket, különben a gólya bosszút áll és felgyújtja a hajlékot. Még talán sok helyen él az a mondás, hogy aki tavasszal álldogáló gólyát pillant meg, az egész évben lusta lesz, ennek megelőzéséért az alábbi versikét kellett mondogatni: „Gólyát látok, fél lábon állok. Aki nem áll fél lábon, lusta lesz a nyáron.”

Aki viszont repülő gólyával találkozik, az egész évben szorgalmas lesz. A régi babonák szerint, aki földön álló gólyát lát, az egész évben otthon marad, aki viszont repülni látja a madarat, az utazni fog. Szintén varázsmondókát mondtak a fenséges madár láttán, hogy a lányok megszabaduljanak szeplőiktől: „Gólyát látok, szeplőt hányok.”

Az egyik leghíresebb történeti mondát a gólyákkal kapcsolatban a Képes Krónika őrizte meg. E szerint amikor Attila hun fejedelem hiába ostromolta az itáliai Aquileia városát, történt egy napon, hogy midőn körüljárta a várost – sok varázsló volt vele, babonás hite miatt felette bízott bennük -, megpillantott egy gólyát, amint felszállt a tengerről egy palota tetejére, ahol fészke volt, csőrébe fogta fiókáját, és szemük láttára elvitte a tenger nádasaiba. Azután visszatért, és fészkével együtt a többi fiókát is átvitte. Ennek láttára Attila király összehívta katonáit, és így szólt: „Oda nézzetek, társaim, ez a gólya már megérezte, mit hoz a jövendő. El fogjuk pusztítani a várost; már el is menekül, hogy ne vesszen oda a polgárokkal együtt. Legyetek hát holnap vitézebbek a harcban, és meglátjátok, elvész a város!” Miután a várost semmiféle hadigéppel meg nem vehette, szittya észjárással most parancsot adott, és egymillió vitézétől egy-egy nyerget kért; ezeket hatalmas halomba rakatta a fal alatt, és megparancsolta, gyújtsák fel a nyergeket: lángjuk és a hőség megrepesztette, földre döntötte a falakat és a tornyokat. Ennek láttára mind a polgárok elhagyták a várost, és egy tengeri szigetre menekültek, Aquileja közelében, és oly elhatározással mentek oda, hogy örökre ott maradnak, és ennek neve a mai napig Vecca Venezia (Óvelence). Egy ideig ott is laktak, de úgy féltek Attila királytól, hogy emezt elhagyták, és a Rialto nevezetű szigetre költöztek, és ott telepedtek meg.