Lázár János: A siker kulcsa a kezünkben van

A térség országgyűlési képviselőjének írása a Hagymatikum fejlesztéséről.

A siker kulcsa a kezünkben van

A győztes városoknak nemcsak múltjuk van, hanem jövőjük is. Mégpedig olyan jövőjük, amelyik nemcsak úgy „megtörténik” velük, hanem amelyet maguk terveznek el és valósítanak meg. Makó ilyen város. Polgárai egy bő évtizeddel ezelőtt elhatározták, hogy jövőjüket – a mezővárosi időszak után – elsősorban az idegenforgalomra építik fel. Már ez is fontos döntés volt, de még inkább fontosak voltak az ezután következő lépések. Fontos kérdésként merült fel, hogy milyen turisztikai attrakció legyen a makói idegenforgalom alapja? Melyik legyen az a fejlesztés, amelyikre tucatnyi másik épülhet szervesen? Amelyikhez a város és – tágabban – a Dél-Alföld számos más értéke, szolgáltatása kapcsolódhat? Makó úgy határozott, hogy ez a turisztikai attrakció a fürdő lesz. A város polgárai és vezetői úgy döntöttek, hogy a Hagymatikum legyen a turisztikai desztinációvá – idegenforgalmi célállomássá – váló város legfőbb vonzereje. Azok a turisztikai, gazdasági, településfejlesztési szakemberek, akikkel a pályám során volt alkalmam együtt dolgozni, mind azt mondják, hogy Makó ezzel bölcs, életrevaló, sőt: sikerre ítélt döntést hozott. A Hagymatikumban ugyanis nemcsak a város, hanem az ország, a nemzet jónéhány hagyománya és a dél-alföldi régió sajátos vonzereje adódik össze.

A magyar gyógyfürdő kultúra európai hírű, amelynek az alapját Magyarország kivételes gyógy- és hévízkincse teremti meg. Természeti kincsekben ugyan szegényebbek vagyunk, mint Trianon előtt voltunk, hiszen elvették a nemesfémbányáinkat, a hegyeinket és az erdőinket, de megmaradt a talpunk alatt az, ami a most kialakuló új világrendben lassan a szénnel és a kőolajjal egyenértékű természeti kincsnek számít: a termőföldünk és a vízkészletünk. Azon belül is az édesvízkészletünk és gyógyvízkészletünk. Ez utóbbinak egyik letéteményese, egyik „kincstárnoka” pedig épp Makó. Ezenkívül itt van még a marosi gyógyiszap, amelynek az összetétele a szakemberek elemzése szerint a leghíresebb gyógyiszapokkal veszi fel a versenyt. Ez tehát Makó legfőbb turisztikai vonzerejének az alapja.

A makóiak természetesen nem érték be ennyivel. A nyerő formulához hozzáadtak még két dolgot. A hagymát, ezt a gazdag és jellegzetes alföldi szimbólumot, amely úgy azonosítja be a várost nemcsak Magyarországon, de túlzás nélkül nemzetközi szinten is, mint Hollandiát a tulipán, vagy Svájcot a csokoládé. Makón hagyma nem vész el, csak átalakul. Ahogy a város alakul át nagymúltú mezővárosból modern fürdővárossá. A nyertes formulához azonban a makóiak hozzátettek még valamit. A makoveczi örökséget!

Makovecz Imre Makó városának nagy szerelmese és barátja volt, aki a 20. századi magyar és európai építészet egyik legnagyobb, legegyénibb világú alkotója volt. Az általa létrehozott örökség, az ún. organikus építészet – hol fizikai valójában, hol még csak terv alakjában létező – alkotásai messze földről vonzzák hazánkba a kulturális idegenforgalom turistáit. A turisztikai szakemberek szerint ők jelentik az egyik legértékesebb célcsoportját a turizmusnak, hiszen jómódúak, sokféle szolgáltatásért és termékért hajlandók fizetni, egyszóval jó vendégek.

Sokszor tapasztalom, hogy amikor a nagy munka hevében kimondjuk a Hagymatikum szót, már nem gondolunk bele, milyen sokféle elemből álló attrakciófejlesztésről, milyen komplex idegenforgalmi tervről van itt szó valójában. Gyógy- és termálvíz, hungarikumnak számító építészeti örökség, évtizedek óta épített városmárka és szimbólum. Ez mind a Hagymatikum sikere, ez mind Makó sikere mellett szól. És még egy dolog: a város fekvése.

A határ, amely Trianon után évtizedeken át elválasztott minket egymástól, most kaput nyit újabb piacok felé: részben a Partiumban és Nyugat-Erdélyben, a Bánságban és a Délvidéken élő magyarok, részben pedig a román, szerb és horvát turisták felé. Makó ugyanis – elhelyezkedésének köszönhetően – nem pusztán a mi Dél-Alföldünk, hanem a Szent István-i értelemben vett Alföld, a történelmi Alföld egyik legvonzóbb fürdővárosa is lehet.

Gyógyvíz, Makovecz-örökség, hagyma, mint Európa egyik legerősebb városmárkája és kedvező földrajzi fekvés. Ezek azok az adottságok, amelyekre eddig csak a szó átvitt értelmében, hamarosan azonban a szó fizikai értelmében is elkezdjük felépíteni a város új idegenforgalmi rendszerét.

Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a világjárvány okozta lezárásokat sem, amely a gazdaság lassulását, helyenkénti leállását okozta, amely az idegenforgalmat és a hozzá kapcsolódó szolgáltató szektort különösen nehéz helyzetbe hozta. Ilyen esetben egy erős kormánynak, egy cselekvőképes települési önkormányzatnak olyan válságkezelő programot kell kidolgoznia, amely a jelen problémáira és a jövő lehetőségeire egyaránt reagál. Amely elsősegélyt éppúgy nyújt, mint tervet, lehetőséget, eszközt a rehabilitációra; más szóval arra, hogy a pandémia legyőzése után ne pusztán a COVID előtti status quóhoz tudjunk visszatérni, hanem bizonyos ágazatokban akár megerősödve, jobb állapotban tudjunk rajthoz állni az újrainduló gazdasági versenyben.

A magyar idegenforgalom, azon belül a makói Hagymatikum-projekt ez utóbbi kategóriába tartozik. A válság- és jövőálló projektek kategóriájába. Az olyan fejlesztések kategóriájába, amelyeket a világjárvány és a karanténidőszak alatt nem leállítani, hanem felgyorsítani kell. Ezzel kapcsolatban kaptam nemrég személyesen is feladatot a miniszterelnöktől. A kormány terve, hogy a Gyula-Mezőhegyes-Makó-Szeged-Mórahalom tengely fejlesztésekben, támogatásokban részesüljön, hiszen ezeken a településeken van olyan turisztikai attrakció, amely vonzani képes a határmenti külföldieket és a hazai polgárokat egyaránt. Ezért fontos az, hogy a makói fürdőberuházás is minél előbb elkezdődjék, másfél-két év múlva pedig újabb lendületet vehessen a helyi turizmus általa.

A támogatás és a külső okok, kényszerek ellenére mégsem haladtak úgy a dolgok, ahogy haladhattak volna, és ahogy az itteni emberek érdekében haladniuk kellene. Az én feladatom ezzel kapcsolatban az, hogy feltárjam az okokat, megszüntessem a gátló tényezőket és minél előbb célegyenesbe állítsuk ezt a történelmi beruházást.

A munkát azzal kezdtem, hogy több mint 9 milliárdos támogatást kértem Makónak és a makói embereknek. Ezzel lehetőség nyílik az indokolatlanul lelassult projekt felgyorsítására: arra, hogy még 2021 tavaszán megkezdődjék az építkezés. Hiszen minden terv csak annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle.

Makó 10 év múlva utolérheti a dél-alföldi fürdőturizmus mércéjének számító Gyulát. Hiszem azt, hogy nagy potenciál van a városban és az itt élőkben: kiválóak az adottságok, jók az alapok, nem a nulláról indulunk. A széles értelemben vett rekreációs lehetőségek idevonzzák majd a turistákat nemcsak Magyarországról, hanem a határontúli területekről, elsősorban Romániából és Szerbiából is. A Hagymatikummal és az új fürdővel a középpontban pezsgő szolgáltatási élet fog a városban megindulni, helyi beszállítók és alvállalkozók sora kapcsolódhat be a turizmusba, családok százai, ezrei találhatják meg a boldogulásukat az új gazdasági modellben.

Lázár János

országgyűlési képviselő