Ingajáratba kezdett a Mikulás Apátfalván
Az önkormányzat dolgozói és a közfoglalkoztatottak gyermekeihez már ellátogatott, vasárnap a könyvtárba kukkant be, éjszaka pedig végiglátogatja majd a gyerekek ablakba kitett cipőit, csizmáit.
Apátfalva Község Önkormányzata nevében több mint száz Mikulás csomagot osztanak az önkormányzat dolgozói és a közfoglalkoztatásban résztvevő munkavállalók gyerekeinek.
Vasárnap délután 3 órakor az apátfalvi könyvtárban kezdődik a mikulásváró rendezvény. Az Apátfalvi Cigány Nemzetiségi Önkormányzat által szervezett ünnepségen meglepetésműsorral és ajándékcsomaggal várják a résztvevőket.
A rendezvényen persze feltűnik majd maga a Mikulás is, ahogy ezeken rendszerint szokott.
És persze ettől függetlenül a helybéli gyerekek szorgalmasan pucolhatják a cipőjüket vasárnap estefelé is (vagy akaszthatják ki a zoknijaikat – kinél melyik szokás van érvényben) hogy a Mikulás reggelre telepakolja azt a finomságokat tartalmazó csomagokkal, a jó gyerekeknek, s persze a kevésbé jóknak is. Igaz az utóbbiak némi virgácsra is számíthatnak majd.
De honnan ered a Mikulás?
A palástban, püspöksüvegben és pásztorbottal ajándékokat osztó Mikulás eredetileg a katolikus vallású vidékeken Szent Miklósnak, a Lycia római provinciában fekvő Myra város püspökének népies alakja. Szent Miklós a gyermekek és diákok védőszentje, ezért a későbbi korokban a népi vallásosság hatására kialakult ajándékosztó püspöksüveges Mikulás előképének és mintájának tartják. 1087-ben Myrából a Dél-Olaszországi Bari városába vitték Szent Miklós ereklyéit, miután a város egyike lett Európa legjelentősebb keresztény központjainak. A Szent Miklós napi magyar népi hagyományok német hatást tükröznek. A katolikus szent kultuszát a 10. században vitték el Németországba a kereskedők. A középkorban szerepjátékokkal emlékeztek meg Szent Miklós tetteiről. Kezdetben a különféle játékokban a kolostori iskolák legifjabb diákja alakította Miklóst. Később ezt a szerepet a felnőttek vették át. Ebből alakult ki aztán a szokás és került Magyarországra, hogy az ünnepnap előestéjén, egy később magyar nyelvterületen „Mikulás”-nak elnevezett piros köpenybe öltözött apó, házról házra járt és vizsgáztatta, dicsérte, ajándékokkal halmozta el a gyerekeket, vagy éppenséggel megfenyítette, megbüntette őket. A modern magyar néphagyomány szerint december 5. éjjelén – december 6. hajnalán a Mikulás meglátogatja a gyermekeket, s ha az elmúlt évben jól viselkedtek, kisebb ajándékot ad nekik. Ez a népszokás, azaz az ablakba kitett csizmákba ajándékot helyező titokzatos Mikulásjárás körülbelül egy évszázadra tekint vissza. Magyar nyelvterületen Mikulás alakjára használatos az újabb keletű, a szélesebb körben csak az 1950-es évek óta elterjedt, Télapó elnevezés is, ami feltételezhetően teljesen téves összemosása a különböző kultúrkörök hagyományainak. A képzeletbeli ajándékosztó alakjának elnevezésére régóta használt „Mikulás” elnevezés 1856-tól eredeztethető és egy olyan „lény”, illetve népi mesealak elnevezése, aki december 6-án, Szent Miklós napján megajándékozza a gyermekeket.
A Mikulás szó cseh eredetű, maga az ajándékozás szokása pedig osztrák hatásra terjedt el a magyar családoknál. A Mikuláshoz köthető magyar néphagyomány azonban a globalizáció hatására megváltozott: addig amíg a két világháború között a Mikulás alakja a mennyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak, addig a mai fogyasztói társadalmakban egyre inkább elterjed az a nézet, hogy Mikulás, illetve országonként más-más alak, aki a mi jóságos Mikulásunk megfelelője, a Lappföldön él, szánját rénszarvasok húzzák, a segítők pedig általában elmaradnak mellőle.
