Csanádpalota: Az ígéret szép szó, de csak annyi? – 2. rész
Senki nem olyan szegény, hogy ígérni ne tudna, tartja a mondás, a betartása persze már más kérdés. A csanádpalotai időközi választás előtt három részes sorozatban mérlegre tesszük a botránypolgármester tavalyi kampányban tett vállalásait. Mutatjuk mi lesz, ha az ajtón kidobott Debreczeni István november 8.-án visszamászik az ablakon.
A polgármester szerint ő beváltotta az ígéreteit, amit meg nem, azért a hozzá nem hűséges képviselőket hibáztatja (akiket egyébként minden döntéshozatalból gyakorlatilag kizárt). Az ígéretek nagy részéről viszont már akkor is lehetett tudni, hogy semmi realitása, ahogyan a mostaniaknak sem.
– Bentlakásos idősek otthonának megvalósítása: Ilyen intézmény volt és van is Csanádpalotán (Délibáb utca). A mostani ígéret szerint tavasszal kezdődne a „megvalósítás” a régi nevelőotthonban, megvan a „megegyezés” a vállalkozóval. Ez többszáz milliós nagyságrend. Miből? Az épület lepusztult, tervek nincsenek, pályázat nincs rá benyújtva. Ez a valóságban nem így működik ám… mutyizást nincs, közbeszerzési eljárást KELL lefolytatni, a legjobb ajánlatot adó végezheti el a kivitelezést.
– Pénzintézet visszahozatala a településre: se Takarék, se OTP, pedig mindkettő meg lett ígérve, utóbbi pénzintézetnek esze ágában sincs fiókot nyitni Csanádpalotán. A képviselő testületnek pedig ehhez semmi köze, nincs értelme a felelősség hárításnak. A Takarékbusz meg Debreczeni nélkül is lett volna, hiába tekinti a polgármester saját eredmények.
– Helyi vállalkozások támogatása, elsőbbség biztosítása számukra a beruházásoknál: 15 milliós járdaépítés került nem csanádpalotai vállalkozáshoz, úgy, hogy még az anyagot is az önkormányzat vette hozzá, és a munka egy részét közfoglalkoztatottakkal csináltatták. A képviselők hiába érdeklődtek a botrányos beruházás részleteiről, de azokat a mai napig titkolja Debreczeni István. Kérdés hány helyi építőipari vállalkozástól kért árajánlatot (több is van), hogy vidékit választott a testület tudta nélkül.
– Önkormányzati vagyon optimális felhasználása: egyetlen üzlethelyiséget (húsbolt) sikerült kiadni, a többinek még a meghirdetéséig sem sikerült eljutni egy év alatt. Parlagon maradt önkormányzati föld, helyette gyümölcsös és többszáz szalma bála a polgármester tanyáján, eltűnt átereszek, és ki tudja még mi.
– Bölcsőde, óvoda, iskola eszközfejlesztése: kezdjük azzal, hogy elsősorban nem is eszközfejlesztésre van szükség. A „Lila” iskola vizesblokkja kritikán aluli, ahogyan az óvoda padlója is, miközben voltak pályázati lehetőségek. Nem sikerült benyújtani sem.
– Közmunkaprogramban dolgozók munkakörülményeinek javítása: az egész úgy ahogy van, teljes káosz, nemhogy előrelépés ne történt, hanem jelentős visszaesés, ezt mindenki tudja a településen. De legalább dolgozhattak páran a Debreczeni-tanyán, és gyárthattak kampánymaszkokat a polgármesternek.
– Talajterhelési díj eltörlése: Mivel törvényi kötelezettségen alapul, önkormányzatnak eltörölni nem lehet. Ugyanígy volt ez egy évvel ezelőtt is, illett volna tudni. Hiába állítja, hogy az idei évre „eltörölték”, maximum az történik, hogy nem szedték be. Egyelőre…
Csanádpalota: az ígéret szép szó, de csak annyi? – 1. rész – Makó Híradó
Senki nem olyan szegény, hogy ígérni ne tudna, tartja a mondás, a betartása persze már más kérdés. A csanádpalotai időközi választás előtt három részes sorozatban mérlegre tesszük a botránypolgármester tavalyi kampányban tett vállalásait. Mutatjuk mi lesz, ha az ajtón kidobott Debreczeni István november 8.-án visszamászik az ablakon.
