Kikérte a hívek véleményét az új földeáki plébános

Laczkó István szerint mindenkinek legfőbb lelki feladata, hogy dolgozzon a saját üdvösségén. Az új földeáki, óföldeáki és maroslelei plébános tervekkel érkezett Földeákra és a hívek véleményét is kikérte.

Kiss-Rigó László megyéspüspök hivatalosan augusztus 1-jével nevezte ki Laczkó Istvánt földeáki plébániai kormányzóvá, ám ő augusztus 16-án tartotta első miséjét a földeáki Szent László Plébániatemplomban.

Az új plébános már az első földeáki miséjén meghívta a híveknek, a következő vasárnap délutánra egy teára. – Arra kértem őket, hogy imádkozzunk és keressük együtt, hogy Földeákkal kapcsolatban mi Isten akarata. Ez a legfontosabb: meglátni azokat az utakat vagy kapukat, melyeken keresztül építkezni lehet. Az első az általános iskolai hitoktatás, a második középiskolásoké, s nemrégiben beszéltem a művelődési ház új vezetőjével egy havi egyszeri vetítést jelentő keresztény filmklub indításáról – sorolta.

– A közösségért való felelősséget július 24-én vettem át, négy nappal azután, hogy megtudtam, hová kerülök. A kinevezések augusztus 15-től szóltak, szabadságon is voltam addig és a korábbi plébániát is akkor tudtam átadni. Ezért csak augusztus 16-án mutattam be Földeákon az első szentmisét – avatott bele a csöppet sem egyszerű részletekbe Laczkó István, Földeák, Óföldeák és Maroslele új plébánosa, aki amiatt került a gyülekezet élére, hogy elődje, Olasz Attila plébános Rómába ment tanulni.

– Egy pár embert gyorsan meg lehet ismerni, egy közösséghez azonban idő kell. Egy kollégám mondta, hogy már tíz éve szolgál ugyanott, s csak most kezdi megismerni a közösséget, de van olyan barátom is, aki harminc évnyi házasság után csodálkozott rá a feleségére. Egy nehezebb élethelyzetben ugyanis olyan oldalát látta meg, melyet addig nem ismert. Egy közösség pedig sokkal összetettebb, mint egy ember. Földeákon ehhez több szerencsés konstelláció is van: a belülről felújított földeáki, illetve a szintén felújított óföldeáki erődtemplom és az ottani plébánia, így az épületek meglehetősen jó állapotban vannak – sorolta a plébános. – A földeáki egy óriási nagy templom, egy háromezer fős településen még nem is láttam ekkorát. Az idősebbek elmondták, hogy az 1950-es évekig (1949-ben egy belügyminiszteri rendelettel oszlatták fel a szerzetesrendeket és államosították az egyházi iskolákat – a szerző) a kalocsai iskolanővérek vezették az iskolát, óvodát, bölcsődét, s akkoriban a templom tömve volt, pedig legalább öt-hatszázan férnek el a padokban, de még az állóhelyek is tele voltak. Ehhez képest az elmúlt hetven év nem csak Földeákon, hanem az egyházmegyében, szerte az országban és Európában eléggé megtizedelte a hívők számát. Azt látom, amikor a szülők a gyermekük jövőjéről beszélnek, azt tartják fontosnak, hogy annak jó állása, jó fizetése legyen, jó házastársat találjon. Az, hogy a hitét megtartsa, Istent, Jézus Krisztust megismerje és üdvösségre jusson, már a keresztények közbeszédében sem szerepel – mondta a plébános.

Laczkó István tanítja a hittant a földeáki, a maroslelei iskolában és ő tartja a kedd reggeli miséket a makói katolikus általános iskolában.

– Az látom, hogy míg a gyerekeknek tíz-húsz évvel ezelőtt volt imaélménye, legalább a nagyszülőkkel, ma már ez egyre ritkább. Én Erdélyben nőttem föl, ott egészen más jellemző. Előttünk állt Márton Áron püspök példája, aki börtönben volt, s százötven pap is raboskodott egyszerre börtönben. Ezért ott volt közöttünk, hogy a hitet akkor is vállaljuk, ha ezért börtön jár. Középiskolás koromban, amikor kiderült, hogy pap akarok lenni, többször is hivatott a rendőrség. Hazamentem az iskolából, megmostam a hajam és még vizes hajjal beültettek a civil rendőrkocsiba és elvittek. A szüleim ez ellen nem tehettek semmit sem – mondta.

A plébános úgy látja, hogy Romániában illetve a Felvidéken élő magyarok hite nagyobb, mint az anyaországban élőké. – Bár én Romániában diktatúrában éltem, de pár éve megértettem, hogy Magyarországon nagyobb volt a diktatúra az ideológiában. Középiskolás koromban azonban nem jelentett problémát, ha reggel misére mentem…

Laczkó István az 1989-es romániai forradalom után belépett a jezsuita rendbe, így jött át Magyarországra. – Hét év után úgy döntöttem, hogy visszatérek az egyházmegyei keretbe, s Gyulai püspök úr szentelt pappá 1999-ben Szegeden.

Laczkó István, aki szolgált Tótkomlóson, Békéssámsonon, Eleken és Csongrádon is, két évi szolgálat után Mezőberényből került Földeákra.

– Régen szerettem volna megnöveszteni a szakállamat, de ezt Csongrádon nem tudtam megtenni, mert a temetésen nem illik a papnak borostásnak lennie, márpedig az ottani szolgálatom idején nagyon sok, évente 240 temetés volt. Azaz soha sem volt rá két hetem, hogy szépen megnőjön a szakállam. Végül egy két hetes lengyelországi zarándoklat alatt tudtam ezt megtenni. 2016 óta hol hosszabb, hol rövidebb, de van – árulta el érdekességként a római katolikus egyházban nem annyira jellemző arcszőrzete történetét.

Laczkó István azt mondta, hogy óföldeáki plébánia ugyan új tetőt és nyílászárókat kapott és alászigetelték, és elkészült a padlószigetelés de az épület felújítása másra nem terjedt ki. Külső forrásra van még szükség, hogy azt közösségi célokra tudják használni. – Több paptestvér monda, hogy neki nagyon tetszik Óföldeák, nagyon szívesen eljönne ide egy-két napot elcsendesedni, ha lehetne valahol megszállni. Ezért remélem, hogy a plébániafelújítás folytatódhat. Az egyházközség nyert közel 30 millió forintot a maroslelei plébániafelújításra is – mondta a plébános.

Laczkó István szerint máshogy kell hozzáállnia az óföldeáki, a maroslelei és a földeáki hívekhez, lévén egymástól eltérő a három település jellege is. Korábbi tapasztalatai szerint egyébként annak a helynek van előnye, ahol a pap lakik.