A hét embere: Vargáné Szalados Klára

A makói városnapon kapta meg a Makó Város Nevelésügyéért díjat Vargáné Szalados Klára, a Pápay iskola tagintézmény-vezetője, aki utazó pedagógusként is dolgozott már.

– Hogyan került a gyógypedagógiai pályára? – kérdeztem a kitüntetettet.

– A békéscsabai Tessedik Sámuel Tanítóképző Főiskolára jártam, s akkoriban lehetett szakkollégiumot választani. Volt egy olyen szakkollégium, hogy speciális pedagógia. Akkor még nem tudtuk, hogy ez mit takar. Ahogy telt az idő, mindinkább a gyógypedagógia került előtérbe. Mi voltunk az első és az utolsó csoport, akik a tanítóképzés mellett ezt is felvettük. Így négy év alatt így két diplomát is szereztünk: tanítóit és oligofrém gyógypedagógusi tanárit, igaz ez utóbbit már a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógusi Tanárképző Főiskolán.

– Rögtön gyógypedagógusként kezdett dolgozni?

– Igen. Itt voltam a Pápay iskolában tanítási gyakorlaton és azt az osztályt kaptam meg, ahol hallgatóként órákat adtam. A gyakorlatot vezető kolléganőm ugyanis elment nyugdíjba. Azaz ugyanazt az osztály vihettem végig, akiket a tanítási gyakorlatomon megismertem.

– De dolgozott utazó pedagógusként is…

– Az intézmény 2006-ban kapott egy olyan feladatot, hogy a nevelési tanácsadó keretei között utazó tanári szolgálatot adjon. Ez azt jelentette, hogy a térségi és a makói intézményekben dolgozó sajátos nevelési igényű gyerekekhez jártunk ki fejlesztő órákat tartani. Akkoriban az intézményeknek nem volt erre szakképzett emberük. A Makói Óvoda összes intézményébe jártam, ezt a munkát végezni.

– Mi a gyógypedagógusi munka szépsége?

– Az, hogy ezekkel a gyerekekkel is lehet eredményeket elérni. Az utóbbi időben számos sikert értünk el velük. A Szakma Kiváló Tanulója versenyen országos második helyezést ért el diákunk, a másik két, szintén induló gyerek pedig mentesült a szakmai vizsga írásbeli része alól. Tanulmányi versenyen nemrégiben dobogós megyei harmadik helyet értünk el. Ezekkel a tanulókkal lehet nagyon nehéz, de áldozatos munkát és másféle szemléletet kívánnak a pedagógusoktól.

– Mit szólt, amikor megtudta, hogy a város kitüntetéssel ismeri el eddigi munkáját?

– Nagyon örültem, és őszinte tiszteletem a város vezetésének, hogy gondoltak arra, hogy mi is itt vagyunk a városban, bár a tankerület a fenntartónk. A város korábban is szívügyének tekintette az iskolánkat. Igyekszünk mi is részt venni a városi programokon, tanulóinkkal bekapcsolódni Makó életébe. Nagyon örültem és nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy kaptam egy ilyen díjat.