A hét embere: Loós Csaba

Loós Csaba egykor maga is kick-boxolt, azonban az élet úgy hozta, hogy a sportot abbahagyta. Viszont, ismét visszatért a küzdősporthoz, de most edzőként: jelenleg a makói Continental KirályTeam Kick-Box Akadémia oktatója, ahol a legjobbaktól tanulhat.

– Hogy kerültél ehhez a sportághoz?

– Gyermekkoromban találkoztam, először a kick-boxal akkor egy-két évig űztem, utána jött egy nagy kihagyás: elkezdtem dolgozni, el- majd visszakerültem Makóra. Aztán a gyermekem megszületése után tértem vissza a sporthoz, mint szülő. Szerencsésnek érzem magam, hiszen így találkozhattam Király Istvánnal, VI. danos mesteredzővel és Jároszkievicz Krisztiánnal, aki szintén VI. danos edző, ők a világelsők a kick-box terén és van szerencsém tőlük tanulni, továbbfejlődni, amit remélem, hogy a makói csapatnak is át tudok adni.

– Annak idején miért a kick-boxot választottad? Milyen más sportot űztél?

– Ez teljesen véletlen alakult így. Iskolában sok mindent kipróbáltam a napközi keretén belül, például a labdajátékokat, de kick-box volt, ami megfogott. Miután abbahagytam a kick-boxot, a sportot is kicsit elhagytam – ez picit meg is látszódott, most sikerült visszahoznom a régi formám.

– Mi is pontosan a kick-box? Mit kell róla tudni?

– A kick-box sportágon belül,  több szabályrendszer létezik. A legkedveltebb ezek közül a point- fighting ,mert sokrétűségében mindenki megtalálja a kedvére valót .Ezt a szabályrendszert a víváshoz lehetne hasonlítani.  Az első érvényes találatot kell bevinni, ami korosztálytól függően két-, akár hárommenetes is lehet, illetve másfél, két percre oszlik. Nagyon dinamikus mozgás, nem folyamatos a küzdelem, itt fontos a gyorsaság és a folyamatos koncentráció. Ezért a technikákat magas szintre fel kell fejleszteni. Hamarosan elindítjuk a light-contact szabályrendszerének oktatását,és a felnőttekről sem megfeledkezve már beindulhat a közkedvelt Retró csoport. Számunkra nagyon fontosak a versenyek. A fejlődésünket akár egy versenyen is le tudjuk mérni. Idén az utánpótlás világbajnokságra készülünk, ezért nagyon sok külföldi versenyen is részt veszünk. Jártunk Horvátországban, Czehországban, Szlovákiában, Olaszországban, Ausztriában, de a hazai megmérettetéseken is igen szép létszámmal részt veszünk. Ezért a szülőknek is hálásak lehetünk, akik elkísérnek minket, anyagiakat nem kímélve.

– Említetted a gondolkodást. Ez mennyire fáraszt le téged, illetve a versenyzőket?

– Rendkívül megterheli, mentálisan és fizikailag is a versenyzőket, mert olykor az egy adott versenyen az indulók száma is igen magas lehet, így nagyfokú fegyelmet és koncentrációt igényel. Számomra is ugyan akkora lehet a nyomás, mert a küzdelmet együtt kell megnyernünk.

– Picit térjünk át a csapatra. Mit kell rólatok tudni, milyen korosztályú gyerekek járnak ide?

– Az egyre bővülő létszám megköveteli, a gyerekek kor, és tudás szint szerinti felkészítését. A legkisebbek már óvodás korban elsajátíthatják játékos feladatokkal a kick-box alapjait. Nagyon fontosnak tartjuk az utánpótlást.  Ezért is fektetünk nagy hangsúlyt a kick-box toborzására városunkba. Célunk, hogy minél több sportolni vágyónak át tudjuk adni a tudást, legyen óvodás, kamasz vagy felnőtt. Ez a közösség mára egy igazi nagycsaláddá kovácsolódott.

– Mik a céljaid, edzőként és a csapatot nézve?

– Minden képen azt az utat járom, amelyet megmutatott számomra Király István. Ennek a munkának a kivitelezésében a legnagyobb segítségem Jároszkievicz Krisztián aki hétről-hétre fejleszti tudásomat.  Az edzői munkámat ebben a szellemben szeretném továbbfolytatni, ahogyan megtapasztaltam tőlük. Az egyre bővülő csapatunk fejlesztésében társam Veres Richard, aki 6-szoros Világbajnok, és 8-szoros Európabajnok versenyző, aki reményeim szerint bárkinek megmutatja az irányt, és tapasztalataival segíti.

– Amikor nem edzést tartasz, mivel foglalkozol?

– Mint mindenki más én is dolgozom, a szabadidőmben az edzésekkel, és azok tervezéseivel foglalkozom, hogy a csapatunk minél magasabb színvonalú lehessen.