Erzsike néni azt sem tudja biztosan, hol nyugszik az édesapja

A makói Halasi Józsefné 3 éves volt, amikor, 1945-ben Ukrajnában meghalt az édesapja. Ma sem tudja biztosan, mi is történt vele, hogy került a Délvidékről a keleti frontra.

Korom András – Makó

Nem csak a Doni-áttörésben haltak meg a magyar katonák a II. világháborúban, de vonuló front miatt Ukrajnában, Erdélyben, a Felvidéken, Délvidéken, Magyarországon, de Ausztriában sőt még Dániában is. Ott, ahová a harcok vagy a visszavonulás vetette az alakulatokat. Özvegyek, árvák,szülők, nagyszülők maradtak utánuk. Mára csak a hadiárvák élnek, ők is egyre kisebb számban. Ők az magyar államtól 1945-50 között kaptak hadiárva ellátást, majd ezt megszüntették, mondván: háborús bűnösök azok a családok, melyek tagjai helytálltak a Szovjetunió elleni háborúban. Az ellátást Lázár János egyéni indítványára vezette be ismét a parlament. Összesen 69 ezren kapják a havi 8550 forintos ellátást, közülük 700-an a makói járásban.

Még 1993-ban hatvan taggal alakult meg a Hadirokkantak, Hadiárvák és Hadiözvegyek Országos Nemzeti Szövetsége makói csoportja, de mára csak tizenkilencen maradtak. Ők a II. világháborúban vesztették el édesapjukat, többségük az orosz fronton. A csoportvezető Vass János apukája Sopronban nyugszik. Vass János járt is a soproni temetőben, ám hiába mutatja a nyilvántartás, hogy oda temették a papáját, Jani bácsi nem lelte fel a sírját.

És még ilyen pontosan sem tudja Halasi Józsefné, hogy hol nyugszik az ő édesapja, csak annyit tud, hogy Ukrajnában.

– Novemberben töltöttem be a 76. életévemet, azaz csak 3 éves voltam, amikor édesapámat elvesztettem a háborúban. Amikor kerestettem a sírját, olyan dokumentumokat kaptam, miszerint az egyik ukrajnai város környékén temették el. Az egyik papíron rajta van a város neve, de az most nem jut az eszembe – mondta. Erzsike néni hozzátette: nagyon szeretné megtudni, hogy valóban így van-e, hiteles információt tartalmaz-e a dokumentum.

– 1945-ben küldött utoljára levelet anyukámnak, a tábori bélyegző szerint Titelből (akkor Délvidék, ma Szerbia, itt torkollik a Tisza a Dunába – a szerk.). Ezt a levelet ma is őrzöm. Máig nem tudom hogy lehetséges-e, hogy pár hónappal később tényleg Ukrajnában halt-e meg, s ha igen, hogy jutott el oda az alakulata – tette hozzá. – Egyedüli gyerek vagyok, tanyán éltünk nagy nehezen édesapám halála után, anyukám dolgozott, majd 20 éves korában meghalt. Engem a nagymamám nevelt. Tanyán jártam iskolába, de nem volt rá lehetőségem, hogy továbbtanuljak – mondta.

Erzsike néni elárulta: nagyon köszöni Lázár Jánosnak, hogy hadiárvák járandóságával kapcsolatos parlamenti indítványával gondolt rájuk.