Még mindig csak papíron kotorják a Nagyér-csatornát
Még nem tudni, hogy tulajdonképpen miből is áll a csatornából kikotrandó anyag, ezért azt laborvizsgálatnak kell alávetni, s azt sem tudni, hogy azt hová szállítják és helyezik majd el. Ezért nem készült még végleges szerződés a vállalkozóval, s bűzölög jelenleg is a Nagyér. Mikszáth tollára való történet.
Korom András – Makó
Szemlátomást nem bírt még kikevergőzni a Nagyér-csatorna kotrása a bürokrácia papíróceánjáról, sőt, úgy látszik, az utóbbi még tovább növekszik, s ezúttal immár környezetvédelmi melléktengert is eresztett.
A Nagyér-csatornát, mely bűzét a Vertán-telepeken élők szagolhatják, az oda beledobált hulladék és lomok miatt a Városgazdálkodási Nkf. Közmunkásai nem tudják kézi erővel kikotorni, ezért keresett az önkormányzat egy, a munkát elvégző vállalkozót. Bár azzal az előszerződést egy mintegy 1040 méteres szakaszra megkötötték, a vállalkozó azzal a kérdéssel állt elő, hogy igényel-e ártalmatlanítást a kikotort anyag. Szabó Sándor, a jegyzői iroda vezetője a június 28-i testületi ülésen Gáspár Sándor, a körzet képviselője kérdésére már elmondta, hogy a vállalkozó kérdését meg kell vizsgálni.
Megkérdeztük városházát, hogy majd 14 nap alatt jutott-e előbbre az ügy. A válaszból úgy látszik, hogy nem nagyon. Azt írták ugyanis, hogy a Nagyér-csatorna kotrása ügyében a vállalkozóktól kiegészítést kért az önkormányzat az ajánlatra vonatkozóan. Azt kérték tőle, hogy konkrétan írja meg, melyik cég konkrétan hová szállítja és helyezi el a kotrási meddőt. A városháza közölte azt is, hogy folyamatban van a csatorna kotrási meddőjének a laborvizsgálata és annak eredménye után kerül sor végleges szerződés megkötésére a vállalkozóval.
„Mindezeket az önkormányzat azért teszi meg, hogy a makói lakosok megnyugvásával történjen a Nagyér-csatorna kotrása és a munkálatok során esetlegesen se merüljön fel környezetkárosítás. A munkálatok kezdési ideje a laborvizsgálati eredmény megérkezésétől függ, várható időtartama 15 munkanap.” – tették hozzá.
Azért a makóiakat sem kell félteni: minden szemetet, az autógumitól a bútorig ide hajigáltak. Fotó: Gajáta Fanni
Pontosan ide illik Mikszáth Korlátfa című novellája, mely lényege: elkorhadt az országút egyik hídján a korlátfa. A községi bíró észrevette, megírta a járási szolgabírónak, az az alispánnak. Az alispán az államépítészeti hivatalnak, az megcsinálja a költségvetést, azt felterjeszti a minisztériumnak, az iktat, pecsétel stb. s továbbküldi a számvevőségnek, mely jóváhagyja a költségvetést és visszaküldi a minisztériumnak, mely leküldi azt a vármegyének. Az kitűzi a pályázatot, a vállalkozók ezen indulnak, versenytárgyalás tűznek ki, s végül a győztes megcsinálja a korlátfát. Az ügy azonban még csak most lendül be igazán : visszafelé kezdődik az egész előröl, s amikor minden hivatal jóváhagyja és átveszi a munkát papíron, addigra a korlátfa ismét elrohad és kezdődhet minden az elejétől. De itt az eredeti humoreszk, ha csak nevetni akar, nem dühöngeni.
„Tegyük fel, hogy valamely országút egyik hídján elkorhadt a korlátfa. Mert ha nem tesszük is fel, elromlik.
A községi bíró észreveszi, s így szól magában (azazhogy tegyük fel, mintha így szólna):
– Itt könnyen bedőlhet valami részeg fuvaros lovastul, kocsistul, ezt nem veszem a lelkemre.
S jelentést tesz az elkorhadt korlátfáról az útbiztosnak. Az útbiztos fölterjeszti a dolgot a járási szolgabírónak. A szolgabíró felír az alispánnak. Az alispán átteszi az ügyet az államépítészeti hivatalhoz. Az államépítészeti hivatal kiküldi egy emberét, aki konstatálja, ha csakugyan el van-e romolva a korlát. Az államépítészeti hivatal embere bejelenti, hogy igenis, a korlát el van törve.
Az államépítészeti hivatal tehát hozzáfog, megcsinálja a költségvetést, s fölterjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium (hol keresztülmegy az ügydarab az iktatón, a titkár és fogalmazó kezén) kiadja a számvevőségnek. A számvevőség jóváhagyja a költségvetést, s újra visszaterjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium leküldi a vármegyéhez. A vármegye kitűzi az árlejtést. A vállalkozók beadják az ajánlatokat. Ezekre tárgyalást tűznek ki. Letárgyalás után megbízatik valamelyik vállalkozó, hogy haladéktalanul csinálja meg a korlátot.
A vállalkozó magával visz a hely színére egy hasábfát, kifaragja és beilleszti az elkorhadt korlát helyett.
És most már önök, nyájas olvasók, azt hiszik, hogy a korlátfa meg van csinálva, s nincsen többé vele semmi gond.
Ohó, uraim, nem úgy van. A községi bíró őkigyelme jelenti a szolgabírónak, hogy a korlátfa elkészült. A szolgabíró jelenti az alispánnak. Az alispán átteszi az államépítészeti hivatalhoz. Az államépítészeti hivatal kiküldi a kollaudálásra egy emberét, aki megvizsgálja és beterjessze, ha a beillesztett fadarab megfelel-e a föltételeknek? Vegyük a legjobb esetet, hogy megfelel.
Az államépítészeti hivatal tudomásul veszi megbízottjának jelentését, hogy minden rendben van, s bekéri a vállalkozótól a költségszámlát. Megállapítja a fizetendő összeget, és felterjeszti a minisztériumhoz jóváhagyás végett.
A minisztérium átteszi a számvevőséghez. A számvevőség jóváhagyja (mert már annak a leírásába csakugyan nem mernék belefogni, ha jóvá nem hagyja), és visszaterjeszti a minisztériumhoz.
A minisztérium leküldi a vármegyéhez, s egyúttal értesíti az adóhivatalt.
A vármegye az egész aktacsomót beterjeszti az államépítészeti hivatalhoz.
Az államépítészeti hivatal approbálja a számlát, és most már folyóvá tétetik az összeg.
A vállalkozó az adóhivatalba megy, ahol az ellenőr és pénztárnok aláírják a megbélyegzett nyugtáját és kifizetik
…De most már csakugyan véget ért a szerencsétlen korlátfa curriculuma – fogják önök mondani.
Ohó, uraim – most jönnek a mellékkiágazásai.Az államépítészeti hivatal két megbízott embere, az egyik, aki konstatálni járt a hídon mutatkozó hiányt, s a másik, aki kollaudálni járt az elkészült munkálatot, beterjeszti az útinaplóját, felszámítván fuvarbérét és napidíjait. Az államépítészeti hivatal fölterjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium átteszi a számvevőséghez. Vegyük a rövidebb eljárást, és mondjuk, hogy számvevőség helyben hagyja és visszaterjeszti a minisztériumhoz.
A minisztérium leküldi a megyéhez, és értesíti az adóhivatalt. A vármegye értesíti az államépítészeti hivatalt, az a költségszámlát ellenjegyzi, a két megbízott ember elmegy az adóhivatalba, ahol a napidíjaikat kifizetik.
És most valahára lekerül a napirendről a közigazgatási fórumok tömkelegében vándorló korlátfa.
Csakhogy mit ér? Mert noha a legrövidebb eljárást vettük, annyi idő telt ebbe, hogy azóta ismét elkorhadt, s ezt ismét jelenti a bíró a szolgabírónak, a szolgabíró az alispánnak, az alispán az államépítészeti hivatalnak, és így tovább-tovább… örökkön örökké. Amen”
