Sokoldalú ember a legújabb makói díszpolgár

Gajdos Dezső kőfaragó mester mecénásként és a városépítő egyesület volt elnökeként is ismert. De még vannak, akik emlékeznek arra, hogy 1956-ban szerepe volt a szovjet hősi emlékmű ledöntésében, majd 1957-ben neki kellett az visszaállítania. Dezső bácsi az augusztus 20-i városi ünnepségen vehette át a Makó díszpolgára kitüntető címet.

MH-Makó

Gajdos Dezső, aki 1924-ben született Makón, évtizedek óta a város megbecsült polgára. Magas szakmai tudását, a művészetek iránt érzett elkötelezettségét bizonyítja, hogy mindig bőkezűen támogatta azokat a kezdeményezéseket, melyek a város fejlődését szolgálták.

A művészetek mecénásaként, felállította a város főterén a méltatlanul mellőzött Nagy Gyula makói szobrászművész a „Megriadt nő” című alkotását, felújíttatta a Szent István téri Szentháromság szoborcsoportot, s nevéhez fűződik fürdő előzetes tervének elkészítése. Műszaki ellenőrként felügyelte a Kossuth utca és a Sírkert utca sarkán található zsidó temetőt, a makói Gépgyár központi épületét.

Korábban a városépítő egyesület elnökeként tevékenykedett. 62 országban járt és „mindenhol kereste az ember és a természet alkotta szépet”. A makói fotókör tagjaként kiállításokon mutatta be a városról és utazásairól készített fényképeit. Önzetlenül támogatta a makói művésztelepeket, akár közvetlen vásárlásokkal, akár közvetve, az anyagi terhekből is részt vállalva.

Dezső bácsi Farkas Éva Erzsébet polgármestertől vette át a díszpolgárnak járó aranygyűrűt és oklevelet.

Neki köszönhető, több makói emléktábla elkészülte. Ilyen például a Maros folyón áthidaló vasúti híd emléktáblája, az Árvízi emlékmű, a Páger Antal emléktábla, Návay Lajos emlékére, a makói áldozatok nevével vésett vörös márvány kereszt a római katolikus temetőben, a II. világháborúban elesett magyar és szovjet katonák sírkeresztjei, a Magyarcsanádon tartózkodó lengyel tisztek és családtagjaik emlékét megörökítő emléktábla, az Arad-Csanádi vármegye vasútállomásainak márványtáblái, a helyi izraelita temetőben a kis vasbeton ház, benne a nagyméretű vörös márvány emlék, több ezer héber betűvel.

1956-ban ő is ott volt a gimnázium előtt, amikor az önkényuralom makói jelképét, a szovjet emlékművet ledöntötték. Szakmai tanácsai, útmutatása alapján omlott le az obeliszk. Az emlékművet 1957 februárjában neki kellett – társaival együtt újjáépíteni, melynek bátran vállalta minden erkölcsi, jogi és anyagi következményét.

A szovjet hősi emlékmű 1956-os ledöntése. Archív fotó: Tóth Ferenc

A ’70-es évektől kezdve nem volt olyan kezdeményezés a városban, melyet nem támogatott volna. Véleményére, tanácsaira a város vezetése mindig számíthatott.

Gajdos Dezső életét az alázat, az önzetlenség és a művészet szeretete jellemzi. Goethe szavai jellemzik a legkifejezőbben életét és tevékenységét: „…ezt a magas kort megérni lehet, de megélni művészet.”

Hosszú évek szorgos munkája után már visszavonult a közélettől. Felesége társaságában – akinek Dezső bácsi elmondása szerint hosszú életét köszönheti – éli boldogan és elégedetten mindennapjait.