Ügyesen „színészkednek” a nyugdíjasok

Szabó Anita – Makó

– Nosztalgiázás, értékmentés, hagyományőrzés, és főként a közösségépítés, ezek a legfontosabb céljai a társulatunknak, amely 2007 óta működik – kezdte a bemutatást Szekeres Mihályné, a Megváltozott Munkaképességűek és Nyugdíjasok Makói Közhasznú Egyesületének (MENYUKE) elnöke. Az idén tíz esztendős civil szervezet megalakulásakor a rokkantak munkába állásának segítését célozta meg, majd a sportprogramokat és az egészséges életmódot népszerűsítette az idősebb korosztály körében. Közben többen kezdtek öntevékeny módon rövidebb darabok előadásával foglalkozni, hogy színesítsék a klubéletet.

A rendező és a vezető.

– Kezdetben vidám jeleneteket, kisebb feldolgozásokat adtunk elő, amelyekbe jó ötleteket csempésztünk. Nagy inspirációt jelentett, hogy láttam régi szokások eredeti és humoros színpadi előadásait, ezek szellemében próbáltunk mi is dolgozni. Zsűri előtt mutattuk be a „Lánykérés őszidőben”, a „Rönkhúzó lakodalmas” darabjainkat, amelyekről pozitív visszajelzéseket kaptunk – avatott be az első időszak történéseibe a szervezet első embere, aki korosztályának Ki Mit Tud? versenyébe, és a „Népek tánca, népek zenéje” megmérettetésébe is többször benevezte már a csapatot.

A társulat.

A lelkes társaság repertoárja folyamatosan bővült egy-egy időszak hagyományainak feldolgozásával, így születtek meg a „Betlehemes” és a „Betyárfarsang” darabok. Szakértő segítségre viszont egyre nagyobb szükség volt a hiteles és minőségi bemutatókhoz, ekkor kérte fel a társulat Gáspárovics Máriát a szakmai vezetésre.

A jelenleg foglalkozásszervezőként dolgozó pedagógus örömmel fogadta a megkeresést és az irányításával jött létre a már többször nagy sikerrel bemutatott „Kukoricafosztó” és a „Dél-alföldi batyusbál”.

A batyusbál.

– Idősek között tevékenykedem, tőlük gyűjtök visszaemlékezéseket, dalokat, de kutatok a könyvtárban, múzeumban is. Magam írom meg a szövegkönyvet és gondolom ki a cselekményt. Ezután tartunk olvasópróbát, és hetente gyakoroljuk a darabot, amit közösen formálunk készre. Előbb-utóbb azt szeretném elérni, hogy improvizálni is képesek legyünk. Kialakult karaktereink vannak már, tíz állandó tag közül válogatunk a szerepekre – mesélte Marika, aki olyan tanároktól tanulta a mesterséget, mint Tátrai Zsuzsanna, Gyalog László és Nagy Béláné.

A MENYUKE társulat rendezője maga is színpadra áll az előadásokban és segít a megfelelő jelmezek beszerzésében, összeállításában. Az egyesület is varratott már ruhákat és folyamatosan kutatják a régi kellékeket.

Ha kell, dalra is fakadnak.

– A hitelességet nagyon fontosnak tartjuk és ez a sikerünk egyik titka is. Az idősebbek azért szeretik, mert valamikor a részesei voltak és egyre többet gondolnak visszafelé, a fiatalok számára pedig érdekesek a régi korok szokásai. Nekünk ez közben öröm, kikapcsolódás is, mert énekelünk, táncolunk, és együtt vagyunk. Egyre több felkérést kapunk a városban és a régióban, amelyeknek szívesen teszünk eleget – összegzett a klubvezető, aki szeretettel várja új tagok jelentkezését is a társulatba, és főként egy citerást keresnek, aki színesítené muzsikájával az előadásaikat.