Óriástakarót is készítettek

Oláh Nóra – Makó

A kézimunkázás nemcsak magányosan űzhető időtöltés, épp annyira válhat közösségi élménnyé is. Az egyazon tevékenységet űzők kicserélik tapasztalataikat, műhelytitkaikat, és az együtt töltött idő szórakoztatóbbá teszi a munkát.

A makói horgoló közösség – melynek nevéhez már szervesen odakapcsolódott a „Horgoljunk Magdival”- felhívás – 2014 nyarán jött létre. Előtörténetéhez tartozik, hogy Kupeczné Gilicze Magdolna ezt megelőzően Maroslelén tanította az iskola diákjainak a horgolás alapjait, illetve a különböző kézimunkafajtákat. A kezdeményezés sikere nyomán, Makón is felmerült az igény egy hasonló érdeklődésűekből álló csoport létrehozására. Jelenleg 10-12 aktív tag képezi a magot, hozzájuk időről-időre alkalmi résztvevők csatlakoznak. Például kezdő fiatal lányok, akik a közösségben elsajátíthatják az alaplépéseket, azután otthon már önállóan is tudnak dolgozni.

– Nagyon szeretek tanítani; míg én a lépéseket mutatom, a többi tag alkot – mesél Magdi a munkafolyamatról.

A társaságnak saját Facebook-csoportja is van, ahol mintákat, leírásokat oszthatnak meg, tapasztalatokat cserélnek, közös vagy egyéni kézimunkás élményeiket idézhetik fel, esetleg a programjaikat beszélik meg egymással.

A csoport tagjai általában hetente kétszer találkoznak, az összejövetelek időpontját az igények szabják meg. A makói József Attila Múzeumban nemcsak foglalkozásokat, hanem alkalmanként élő bemutatókat is tartanak – legutóbb például a „Makói húsvétoló” rendezvénysorozaton lehetett találkozni velük. De szívesen forgatják a horgolótűt a szabadban is, az időjárás függvényében – ilyenkor a Hagymatikum előtt vagy a Petőfi parkban tűnik fel a színes fonalakkal felszerelt, jó kedélyű hölgykoszorú.

Magdi elárulta, hogy szívesen fogadnak meghívásokat, általában nyitottak a kapcsolatfelvételre, akár más kézimunka-klubokkal is. Bogárzón már visszatérő vendégeknek számítanak.

Jeles alkalmakra örömmel készítik használati és dísztárgyaikat; kiemelkedő kedvenc a karácsony, amelyre már jóval korábban elkezdenek alkotni a tagok. Egyébként nemcsak horgolással előállított munkadarabok kerülnek ki a kezük alól, hanem patchwork (foltmozaik), dekupázs, papírszövés, frivolitás (hajócsipke), illetve seprű- és cipőhorgolás eljárással is dolgoznak. A leleményes újrahasznosítás terén is vannak érdemeik: használaton kívüli pólókból fonalakat kreálnak.

És hogy a horgolás mennyire közösségépítő tevékenység, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a makóiak és a leleiek 2014-ben részt vettek egy országos óriástakaró készítő kezdeményezésben. Erre 50×50 centis darabokat kellett kötni vagy horgolni, amelyeket Csákberényben varrtak össze hazai rekordméretű (625 négyzetméteres) felületté. A mérést követően a szervezők emberléptékűvé bontották az óriástakarót, és jótékonysági akció keretében gyermekotthonoknak adományozták őket.

A Makón horgolt mintegy 54 darab négyzetet a Hagymatikum előtt rakták egymás mellé alkotóik – a nagy makói takaróról flashmob is készült…