Táncházas, tojásfestős húsvétvárás

Oláh Nóra – Makó

Az ünnepvárásokhoz kapcsolódó múzeumi eseményeket mindig élénk érdeklődés kíséri, ez most sem volt másként, a „Makói húsvétoló” szombati rendezvénysorozatán. Még a változékonynak beharangozott időjárás is tapintattal viseltetett a kültéri helyszín, no és a szép számmal megjelent közönség iránt.

Az intézmény udvarán, a már emblematikussá vált tojásfa körül sátrak sorakoztak, bennük mindenféle kézműves tevékenységet lehetett kipróbálni. Egyikben gyöngyfűzés, másikban színezés, megint másutt különböző használati és dísztárgyak varrogatása, karkötőhorgolás, mézeskalács tojások díszítése zajlott. A kisebbek papír-tyúkanyók színezgetésével is múlathatták az időt, Kassainé Erzsike felügyelete alatt, aki még bábfigurákat is hozott a skanzen tornácán lévő munkaasztalához. A tornác másik felén a hagyományos viaszolt tojásfestés nem is olyan egyszerű műveletét sajátíthatták el a vállalkozó szelleműek.

Akiket inkább a mozgásos tevékenységek vonzottak, szintén bőven találtak elfoglaltságot maguknak. A Maros Táncegyüttes gyermekcsoportjainak tagjaival meg lehetett kísérelni a karikás ostor rendeltetésszerű (néha kissé zajos) használatát, illetve a gólyalábakon való közlekedés (jó pár centivel) felemelő érzését. A táncházba is kortól függetlenül bekapcsolódhatott mindenki, csak a ritmusra kellett figyelni, melyet a Rozsdamaró zenekar szolgáltatott a lépésekhez.

Ahogy a korábbi alkalmakon, ezúttal is nagy népszerűségnek örvendett az állatsimogató, amelyen a Hinkó Tanya jószágai várták a becézgető kezeket. Palika, a néhány hónappal ezelőtt még az anyukája mögé bújó szamárcsikó, immár önállóan barátkozott a gyerekekkel. Prézli nyuszit a kergetőzés igencsak felzaklatta, többször volt szüksége némi feszültségoldásra. A kiskecskék ezzel szemben jóval higgadtabbnak bizonyultak. A hivatalos „kisállat-szolgálatnak” néha konkurenciája is akadt a látogatók kíséretében megjelenő négylábúak „személyében”. Nagy feltűnést keltett például Sid, a hiperaktív vadászgörény, aki csak a gazdája vállán tudott megpihenni egy-egy röpke másodpercre.

Délután a Miamanó Színház egyfelvonásosa kötötte székhez a látogatókat, legalábbis egy kicsit – a húsvéti darab a gyerekek interaktív közreműködésével vált teljessé, természetesen csokitojás-jutalom fejében…

A tojás persze továbbra is főszereplő maradt az események sorában. Csokitojás-vadászat indult a múzeumudvar pázsitján és bokrai alatt, sőt tojásdobálásra is lehetett jelentkezni. Ez utóbbiak már „igaziak” voltak, el is törtek előbb-utóbb a balszerencsés landolásban. (Volt, amelyik a zenekar egyik hegedűtokján…)

A különböző helyszínek között „ingázó” múzeumlátogatók számára észrevétlenül telt el ez a néhány óra, sokan még az ebédidőt is későbbre halasztották. A program elejétől jelen lévő ötödik osztályos Sipos Viktória számára sem volt üresjárat; a varrogatás után az ostorpattogtatást is kipróbálta, délután pedig már alig várta a tojásvadászatot…

A rendezvényról készült további képeink a galériában láthatók.