Nagy Tímea a csodák olimpiájára számít

Albert Barbara – Makó

– Milyen érzés sportikonnak lenni?
– Nem gondolom magamat sportikonnak, én egy ember vagyok, aki valaha jól sportolt. Viszont nem tudok főzni, varrni és sok olyan dologban nem vagyok jó, amiben például a testvérem az. Fogalmazzunk úgy, hogy ezen a területen kiemelkedőbb voltam, mint más.

– Közeledik az olimpia. Milyen esélyeket ad vívóinknak?
– A párbajtőröző fiúknak sikerült kiharcolniuk csapatban az olimpiai részvétel jogát. Innentől kezdve úgy gondolom, hogy a csodák olimpiája lesz, hiszen ahogy kijutottak, az tényleg fantasztikus. Szilágyi Áron, Szász Emese kiváló vívók. Várhatunk tőlük eredményeket és mindig képesek kellemes meglepetéseket okozni.

– Melyek az utánótlás vívás céljai?
– Minden olimpiának az előzménye, hogy utánpótlást kell nevelni. Jelenleg nem panaszkodhatunk, hiszen jól haladunk ezen az úton: juniorban, kadetben, u-23-ban. Sőt az iskolai vívást is bevezette a szövetség, tehát ott is jó a helyzet.

– Az élsportolók is izgulnak a világversenyek előtt?
– Izgulós típus vagyok, ezért mindig a sportpszichológusom segítségével vészeltem át a kritikus, verseny előtti időszakokat. Természetes, hogy van lámpaláz egy nagy viadal előtt. Vura Márta rendkívül sokat segített nekem nemcsak a sportban, hanem a magánéletemben is.

– Sokan panaszkodnak, hogy nem lehet összeegyeztetni a sportolást a tanulással. Mit gondol erről?
– Saját magamból kiindulva pedig működik a dolog. Az én időmben, ha egyest vagy kettest kaptam, akkor egy hétig nem mehettem edzeni. Ezért igyekeztem minél jobban tanulni, hogy vívhassak. Két diplomát szereztem az aktív sportolás mellett.