Pásztorok slambuccal és puliszkával

Oláh Nóra – Makó

Az alföldi pásztoréletet bemutató kiállítás fogadja az érdeklődőket a makói múzeumban, méghozzá nemcsak „holt” tárgyakkal, hanem igazi, hús-vér szereplőkkel: ma is élő és dolgozó pásztorokkal, akik szívesen megosztják velük mindennapjaik érdekes tevékenységeit, méghozzá tapintható és ízlelhető módon.

Elekes Lajos pásztorfaragó Ópusztaszerről, illetve Oláh Miklós pásztor bőrműves Csongrádról a pásztorok kelléktárának míves darabjait mutatták be; ez alatt a múzeum udvarán bográcsban készült a hagyományos pásztorétel, a slambuc. A műveletet végző üllési Papp László – népi iparművész, szűrszabó, szűcs – több részlelet is elárult erről a tésztából és krumpliból összeállított, apró szalonnakockák pirításával „indított” finom és kiadós eledelről.

Készül a slambuc.

Fontos például az, hogy a tészta minél több tojást tartalmazzon, hiszen akkor az állaga is jobb, és nem fő szét a készítés során. Az elkészített mennyiséget mindig az adott igény szabta meg: többre volt szükség akkor, ha a pásztor a társait is megvendégelte, mint amikor csak a saját ellátására főzött. Persze a maradékból ilyenkor is jutott hűséges segítőtársának, a kutyájának is.

Kiderült az is, hogy a slambuc nem is túl régi keletű, hiszen a korábbi pásztorétel alapja a köles volt, majd ezt váltotta fel a Dél-Alföldön a tarhonya, és csak ezután tértek át a lisztből és tojásból gyúrt tészta használatára. Közben az udvar távolabbi zugában a Hinkó tanyáról „importált” kisállatok várták a simogató kezeket.

A két barátságos szamár, Tökmag és Palika készségesen fordultak a fényképezőgép felé, ugyanilyen szelídséggel fogadták a gyerekek és a felnőttek közeledését. Palika emellett különös érdeklődést tanúsított a különböző emberi tárgyak, például a kabátujjak, a táskák és a kamera iránt is… Fotogénnek és emberbarátnak mutatkozott az alkalomra Rambónak keresztelt, gyönyörű és hiperaktív nyuszi is.

Finom lett…

A Márton-nap legendás állatai, a libák ellenben legtöbbször sértett sziszegéssel hátat fordítottak a fotózásnak és az általános érdeklődésnek. A bevállalósabbak az ostor rendeltetésszerű használatát is kipróbálhatták avatott irányítás mellett, míg odabent papírból ludakat készíthettek a gyerekek, sőt fából faragott bárányokat is lehetett „terelgetni” egy speciális, kampós végű bot segítségével. Közben elkészült a másik jellegzetes pásztorétel, a kukoricadarából, juhtúróból, pirított szalonnából összeállított puliszka is, amellyel a múzeum látogatói is behatóbban is megismerkedhettek…

További képeink a galériában!