Pásztor nemzedékek élete
Oláh Nóra – Makó
Szikszai Zsuzsanna múzeumigazgató elárulta, hogy a környékbeli hagyományos állattartók életének felkutatása új terület a múzeum dolgozói számára. A néprajzi értékekben bővelkedő témaanyag feldolgozásának első állomása ez a most megnyílt kiállítás, amely mintegy két hónapos kutatómunka eredménye.
A múzeum a tulajdonában lévő tárgyakon kívül Dani János bogárzói és Szikszai István palotai pásztorok darabjait is bemutatja. A tárlat megrendezésében az intézmény minden dolgozója kivette a részét; a munkálatokat Nagy Gábor néprajzkutató és Börcsök Attila gyűjteménykezelő koordinálták. A tárgykincsek nemcsak a hétköznapi pásztoréletet, hanem a hozzá kapcsolódó népművészetet is közel hozzák a látogatókhoz, az ősi technikákat művelő Elekes Lajos pásztorfaragó és Papp László szűrszabó szűcs munkáinak köszönhetően. Ritka értékes darabok azok a Kecskeméten és Gyulán készült hímzett subák, amelyeket a múzeum – saját példányok híján – a pásztoroktól kapott kölcsönbe a kiállításra. De láthatók még munkaeszközök, kolompok, hangszerek és más, személyes használati eszközök is.
A gyűjteményt fotó- és hanganyag is kiegészíti, amelyet Cs. Tóth Gabriella néprajzos készített. – A múzeum számára fontos, hogy a hagyományos paraszti kultúrát megismertesse a ma emberével és a tradíciókat talán már hírből is alig ismerő gyerekekkel – folytatta Szikszai Zsuzsanna. Ezek a pásztorok ma is velünk élnek, napjainkban is a szüleiktől tanult mesterséget folytatják. A generációkon keresztül öröklődött tudásnak ereje és jövőképe van, amely példa lehet jelenkorunk széthúzó tendenciáival szemben. A juhsajt és juhtúró készítésére szakosodott Dani János például nyolcadik generációs juhászként folytatja a hivatását.
A múzeum igazgatója szólt az állattartók sajátságos szakmai hierarchiájáról, a pásztorrendről is, amelynek élén állt a csikós, őt követte a gulyás, majd a juhász, és a sor végén állt a kondás. Ezt a rangsort olyannyira komolyan vették, hogy például egy juhász nem adta feleségül a lányát egy kondáshoz…
Makó környékén sok pásztor él, egymással barátságban, összetartozó közösséget alkotva. A hétköznapi valóság persze korántsem olyan romantikus, mint amilyennek a népmesékből ismerhetjük. Kemény élet ez, amelybe bele kell születni, amelyben nagyon kell szeretni az állatokat, a földet és a nehéz munkát.
A múzeum kiállításán való részvétel lehetőségét örömmel vették; Nagy Gábor néprajzkutató elmesélte, hogy némi humorral így fogadták a meghívást: „lám, múzeumi tárgyak lettünk…” A további tervek szerint a pásztorélet kutatómunkájának írásos nyoma is lesz: a pásztorév kezdetén, a Szent György-napi Históriában jelenik meg, de az elkövetkező két év során majd kötet is várható a feldolgozott anyagból. Emellett a mostani kiállítás képanyagát a Makó környéki települések intézményeinek is felajánlják, tette hozzá Szikszai Zsuzsanna.
