Megújult a makói múzeum történeti arcképcsarnoka

Oláh Nóra – Makó

A magyar történelem több jelentős közéleti személyiségét ábrázoló kollekció egyik reprezentánsa Andrássy Gyuláról készült. A közéleti tevékenységét a reformkorban kezdő politikus 1867-től 1871-ig látta el a miniszterelnöki tisztséget, 1871 és 1879 között az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere volt. A festményt Pósa Gusztáv készítette; munkájához az alapot Klösz György fényképfelvétele és Benczúr Gyula 1884-ben létrehozott műalkotása szolgáltatta, amelyen huszár ezredesi egyenruhában ábrázolta az egykori miniszterelnököt. A Csanád vármegye főispáni szalonjában elhelyezett Pósa-képet Andrássy Gyula halálának évében, 1890-ben rendelték meg, és a vármegye megszüntetése után, 1950-ben került a múzeum gyűjteményébe. Hoós Mariann 2006-ban restaurálta, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.

Egy másik vászonról Torontál vármegye 1849-ben kinevezett kormánybiztos főispánja, Hertelendy Miksa tekint le. Megörökítője Friedrich Lieder, neves portréfestő és litográfus, aki korának jelentős közéleti személyiségeiről készített arcképeket. A kép Torontál vármegye központjából, Nagybecskerekről az első világháború végén először Kiszomborra, majd Makóra került, Csanád vármegye székházába. 1950-től ez az alkotás is a múzeum gyűjteményét gazdagítja. A restaurációt – ugyancsak NKA-támogatással – Brutyó Mária végezte 1999-2000-ben.

Ugyancsak Torontál vármegye főispánja volt 1792-től 1802-ig Balogh Péter. A magyar történelem egyik ismert családjának tagja szerepelt az 1790-91-es országgyűlésen is. 1802-től Zólyom vármegye főispáni tisztségét látta el, majd az udvari kancellárián fejezte be hivatali pályafutását. A portré alkotója ismeretlen, útja az előbbihez hasonlóan Nagybecskerek-Kiszombor-Makó, ahol ugyancsak Brutyó Mária restaurálta. Ismeretlen alkotó műve az is, amely – szintén a fenti utat megjárva – Hertelendy Józsefről készült, aki 1807-09 között látta el Torontál vármegye főispáni tisztségét.

Hasonló módon jutott el idáig az a festmény is, amelyet egy Ramatori nevű festő készített 1791-ben Gróf Batthyány Jánosról, aki Torontál vármegye főispáni posztját 1783-85 között, majd 1790-92 között töltötte be. Az egyik legjelentősebb magyar nemesi család jeles tagját a művész barokkos környezetben, a császári udvar divatjának megfelelő öltözetben ábrázolta. A képet 1995-96-ban restaurálták.

A rangos személyiségek sorában V. Ferdinánd is helyet kapott; a gyenge kvalitású, ám bőkezű gesztusokat tevő uralkodó portréját Wándza Mihály örökítette meg, aki nemcsak festőként, hanem rézmetszőként, íróként, fordítóként, díszlettervezőként, színészként és színházigazgatóként is nevet szerzett magának. A kép sorsa az előzőekéhez hasonló módon és időpontban került a múzeum tulajdonába, ahol a Batthyányt ábrázoló festményhez hasonlóan Szabó Tamás restaurálta.

Bánffy Józsefet, aki 1920 és 1944-ig volt Csanád vármegye főügyésze, és aki hősiesen, több fronton is végigharcolta az I. világháborút, ugyancsak megörökítette Héya Zoltán ecsetjével. A festőművész az I. világháború idején az orosz hadifogságban az antant-előkelőségekről és családtagjairól is készített portrékat. A makói múzeumban látható még Návay Lajost és Justh Gyulát ábrázoló festménye is. A Bánffy Józsefet ábrázoló kép vásárlás során került a gyűjteménybe 1991-ben. Justh Gyulát, Makó országgyűlési képviselőjét ábrázoló portréját a Vastagh György által festett egész alakos képről másolta le, a vármegye megrendelésére – több képhez hasonlóan ez is 1950-ben került a múzeum gyűjteményébe. (Az egész alakos kép ugyancsak a múzeum állandó kiállításának darabja.)

Csanád vármegye főispánja volt 1901-05-ig Meskó Sándor, akinek szerepe volt a marosi hidak (Makó, Magyarcsanád), az árvaház, a gimnázium, a színház, a pénzügyi igazgatóság és a vasutak felépítésében. A képet Stetka Gyula – aki Benczúr Gyula tanítványa is volt – alkotta 1910-ben, Csanád vármegye megrendelésére.

A portrék sorában a Himnusz költője, Kölcsey Ferenc arcképe is feltűnik. A művet Dybisewzky Sándor készítette az Anton Einsle által festett Kölcsey-portré nyomán. Az alkotást a Diósszilágyi család ajándékozta a múzeumnak.

Egy Barabás Miklós-festmény is látható a múzeum folyosóján, amely 1861-ben készült Karátsonyi Lászlóról, aki szintén egyike volt Torontál vármegye főispánjainak. A kép 1924-ben került Makóra; 1950-től a múzeum tulajdona.