Újra felfedezett Barcsay-festményeket mutattak be a makói múzeumban

Korom András – Makó

Karsai Ildikó grafikusművész, az önkormányzat kulturális referense elmondta, hogy a képeket a a városháza 101es, raktárnak használt szobájában találták meg a festményeket, több más alkotással egyetemben. A közepes állapotban felelt, gyűrött és elsötétedett festmények restaurálását pályázati forrásból tervezi a város. Az előző század második felének egyik legmeghatározóbb festőművészének számító Barcsay Jenő egyébként Rudnay Gyula festőművész tanítványaként érkezett Makóra. Rudnay Espersit János ügyvéd, műpártoló kezdeményezésére szervezett 1925-től művésztelepet a városban 10-12 tanítványa részvételével.
Barcsay Jenő az első és a második esztendőben vett részt a maga korában nagy sajtóvisszhangot kiváltott makói művésztelep munkájában. Festményein a Makó környéki tájat, az Alföldet, a tanyavilágot örökítette meg, de készített portrékat, rézkarcokat is. A közelmúltban megtalált két festményen megjelennek Barcsay Jenő fiatalkori tájképeinek jellegzetes motívumai: az alacsony horizont és a tágas égbolt.

A Kékegű táj.

Orbán Imre kulturális referens elárulta, mivel a képeket szakszerűtlenül tárolták, állapotuk megromlott. Elszennyeződtek, elsötétültek. A makói születésű Brútyó Mária festő- és restaurátorművész, térítésmentesen vállalta a két, Nagy Imre művészettörténész által azonosított alkotás állapotának elsődleges felmérését. Mégpedig úgy, hogy kis úgynevezett kutatóablakokat alakított ki rajtuk, melyeken keresztül látszik, hogy eredetileg jóval világosabbak, élénkebbek voltak a színeik.

A művésztelepen született alkotásokat az egykori Csanád vármegye és Makó,városa, illetve a helybéliek vásárolták meg, utóbbiak látták vendégül a festőpalántákat és mestereiket is. A képeket éveken át az akkori megyeházán állították ki, arról azonban nem maradt fenn adat, hogy, mikor kerültek a raktárba. Barcsay Jenő a két év alatt számos képet ajándékozott helybelieknek, és a város polgárai vásároltak is tőle alkotásokat, így elképzelhető, hogy további festmények is a makói családok birtokában vannak.
Az esetlegesen lappangó alkotásokat a József Attila Múzeum szívesen bemutatná egy kiállításon is – derült ki Badicsné Szikszai Zsuzsanna múzeumigazgató szavaiból. Hozzátette, hogy a két festményt az érdeklődők a szombati Múzeumok éjszakáján tekinthetik meg először.

 És a Kútágas.

Barcsay Jenő, aki 1900. január 14-­én született az erdélyi Katonán, 1919 és 1924 között a tanult a Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Vaszary János és Rudnay Gyula voltak. 1925­-ben ismerte meg Endre Bélát, 1925 és 1928 között a nyarakat Mártélyon töltötte. Kétszer is járt Párizsban ösztöndíjjal; az ott felfedezett kubizmus alapvetően befolyásolta stílusának alakulását.
 A harmincas évek elején együtt alkotott a szentendrei művésztelepen Tornyai Jánossal. 1945-­től közel három évtizeden át a Képzőművészeti Főiskolán az anatómia és tárgyábrázolás professzora volt.

Világhírű, több nyelvre lefordított Művészeti Anatómia című könyve mai napig alapműnek számít a képzőművészeti oktatásban. Barcsay 1954­-ben kapta meg a Kossuth­-díjat. Makón még életben, 1985-ben rendezték meg eddigi utolsó tárlatát.
A vásárhelyi Tornyai-múzeumban egyébként szeptember elejéig látható  260 alkotását bemutató gyűjteményes kiállítása.