Hangulatteremtő Évák a Hagymaház kiállításán

Oláh Nóra – Makó
A makói Hagymaház aulájába lépve, a leginkább szembetűnő – a tárlatra kíváncsi érdeklődők igen nagy száma mellett – a képek „tekintete”. Minden rajzról egy-egy szuggesztív erővel megragadott arc, és minden arcból átható pillantás sugárzik az érkezőre, mágnesként vezetve a figyelmet. Sokat megélt idős emberek, szegénységgel küszködő fiatalok, síró gyerekek mesélnek a nézésükkel, minden plusz magyarázatnál ékesszólóbban. Egész sorsok, élettörténetek vannak itt egy-egy pillanatba sűrítve, amikre már kár lenne szavakat aggatni – talán ezért nincs a képeknek címe. Mesterien kivitelezett, az egyes anyagok – a ráncos bőr, a haj, az egyes textíliák – felületét is érzékletesen átadó látványban van részünk. A hátterek színei is jól kiválasztva erősítik a kompozíció hatását.
A hiperrealista utakon járó alkotók művészi fotókról választják modelljeiket, hogy aztán meggyőző interpretálásban, ceruza- és pasztellrajz formájában tárják elénk azokat. A sajátos rajzolási technika a jobb agyféltekés szemléletmód segítségével fejlődik ki – persze ez a folyamat nem megy varázsütésre. A kiállítás igényes anyaga mögött határtalan maximalizmus és szorgalom is tetten érhető.
Bárdi Andrea a megnyitó során elárulta, hogy sok a rokon vonás a két alkotó között. Mindketten az újdonságra nyitottan érkeztek a rajztanfolyamra, mindkettőjük a valósághű ábrázolás, a fotorealizmus iránt érez ambíciót, azon belül is a portrék által nyújtott vizuális lehetőségeket keresik. Még abban is hasonlatosak, hogy a szemek rajzolásával kezdik a képet. Racionális foglalkozást űznek, amelyek távol állnak az alkotó művészettől. Az ő számukra viszont megnyugvás, kikapcsolódás – mondhatni meditációs alkalom – a rajzolás. És persze mindkettőjük keresztneve Éva, amely szinte jelkép is lehet: az emberiség történetében mindig a nők feladata volt a hangulatteremtés – ez most is kiválóan sikerült!