A szíve szólította a makói múzeumba

Korom András – Makó

– Miért pályázott a József Attila Városi Könyvtár és Múzeum vezetésére? – kérdeztem az új igazgatótól a kinevezését követő percekben.
– Harminc éve foglalkozom néptánccal, mely egyik alappillére a néprajz, a szerelmem. Nagyon sokat dolgoztam külsősként a múzeumban, jeles napi programokat és táborokat tartottunk ott. Szívügyem, hogy mindenki jusson el a múzeumba. Azt szeretném, ha olyan programokat tudnánk kínálni, mely nem csak a szakértőket, illetve a tudományos érdeklődésű látogatókat vonzza, hanem megszólítja az egyszerű embereket is – mondta a néptáncpedagógus, tanító.

– A város ambiciózus embert keresett az intézmény élére. Hogyan vezeti majd a könyvtárt és múzeumot?
– Remélem, hogy vagyok olyan kapcsolatban mindkét intézmény munkatársaival, hogy együtt tudunk majd dolgozni. Mindenféleképpen egyfelé kell, hogy húzzuk majd a szekeret.

– Mi lesz az első teendője, amikor majd munkába áll?
– A könyvtárosokkal ismerkedek majd először, szeretném felmérni a raktárak állapotát, már májusban szervezek egy programot, illetve ki akarom használni a nyarat is.

– Nem sajnálta otthagyni a Bartók iskolát?
– Végiggondoltam a döntésem. Nagyon szeretem a gyerekeket, a kollégáim pedig szenzációsak, nem panaszkodhatok. Ez azonban egy másféle kihívást jelent nekem. Ha az ember a szíve mélyén néprajzos, néprajzkutató, mint én, akkor úgy éreztem inkább itt lenne a helyem, nem az iskolában.