Makói épületek, arcok, pillanatok – fotókon
Oláh Nóra – Makó
Több esztendős hagyománya van a galéria tavaszi tematikus fotópályázatainak, amelyek egyre népszerűbbek a pályázók és a befogadó közönség körében egyaránt – mindez a beérkező anyag színvonalában is megmutatkozik. A legeredményesebb alkotók ilyenkor lehetőséget kapnak a következő év során egy önálló bemutatkozásra. A 2014-es „Táj és madár” című szakmai megmérettetés a különdíjat hozta Bárdos András számára, így az idén ő lehetett a Városház Galéria tárlattörténetének 173. kiállítója. A „Makói pillanatok” portréiról és épületfotóiról, illetve készítőjük szakmai pályafutásának állomásairól Dömötör Mihály fotóművész – a helybeli ifjú kameraforgatók állandó mentora – osztotta meg gondolatait a megnyitó vendégeivel.
Az első lépések impulzusa András esetében is a „mindent megörökítés” törekvése volt, kerüljön bármi is a látótérbe. A környezete biztatása jelentette azután a továbblépés lehetőségét, és a vágyat, hogy mind jobbá váljon a képrögzítés terén. Ehhez a két legfontosabb tényező a tudás és a technika tökéletesítése. A tudáshoz sok tanuláson, megtapasztaláson, a társakkal való folyamatos tapasztalatcserén át lehet eljutni; a technika tekintetében pedig arra a felismerésre, hogy a jó gép csupán eszköze az alkotónak. Ahogy Dömötör Mihály fogalmazott: András, mint tudatosan gondolkodó fotós, nem esett abba a hibába, amelyet sok kezdő elkövet, amikor csupán a „szuper” technikára hagyatkozik – mindenfajta eredmény nélkül. A jó fénykép belül, a fejben készül el, ehhez segít hozzá a helyesen megválasztott eszköz. A szakmai előrehaladást mi sem bizonyítja ékesebben, mint az éves fotópályázatokon elért eredmények: a 2010-es „Maros parti fák” dicsérő oklevelet hoztak a fiatal pályázónak, a 2011-es „Korzó” a 10. helyet, 2012-ben („Fa-tégla-beton”) pedig már különdíjjal jutalmazta a zsűri. „A folyó és én” című 2013-as pályázaton 2. helyezést ért el, míg a tavalyi évben a „Táj és madár” tematikával kiírt megmérettetésen ismét különdíjat vihetett haza Bárdos András.
Fotó: Lóczi Gábor
Ezúttal kedvenc témáival, az épület- és modellfotóival találkozhatott a közönség. A számtalanszor látott makói épületek most egészen szokatlan arcukat mutatják, köszönhetően a fotográfus ötletgazdagságának, sajátos látásmódjának. Portréin az átgondolt beállítások eredményeképpen láthatóvá válik a modell egyénisége, karaktere is. Az esküvői fotókat – melyeknek a Házasság hete külön aktualitást is ad – sajátos ötletekkel, humorral, szokványostól eltérő megoldásokkal tette alkotójuk még egyedibbé.
A megnyitó során az is elhangzott, hogy a Karsai Ildikó grafikusművész által vezetett Városház Galéria nem csupán egy kiállító helyszín, hanem programjaival igazi szellemi műhelye a vizuális művészeteknek, a helybeli egyre aktívabb fotós élet számára pedig kifejezetten inspiráló, közösségteremtő lehetőség.
Bárdos András szakmai önéletrajzában egy ismeretlen szerzőt idéz: „A mozgókép olyan, mint egy arculcsapás. Egy kicsit fáj, azután elfelejted. A fotó ezzel szemben az a fajta látvány, amit tízszer, hússzor, százszor is elővehetsz, megcsodálhatod, gyönyörködhetsz benne, gondolatokat ébreszt benned. Egy képet ki lehet olvasni, pont úgy, mint egy könyvet. Ez határozza meg a fotó helyét a világban, és ezért mondhatjuk, hogy a fotó és a fotózás örök. A fotózást csak elkezdeni lehet, abbahagyni soha.”
