Reményteljes jövő előtt a makói művésztelep
Oláh Nóra – Makó
A makói Grand Hotel Glorius adott otthont a rendezvénynek (igazgatója Gergely Gábor, családjával együtt már a kezdetektől ugyancsak lelkes támogatója a művésztelepnek). A konferenciateremben több mint ötven érdeklődő jelent meg, akik a meghívott előadóként közreműködő Feledy Balázs művészeti íróval is találkozhattak. Az alkotóművészek munkásságának avatott ismerője szintén „visszajáró léleknek” számít, hiszen évek óta számon tartja és nyomon követi az itt folyó munkát, rendszeresen nyitja meg a tagok önálló, illetve a telep csoportos záró kiállításait.
Varga Sándor gazdasági vezető köszöntőjét követően Karsai Ildikó grafikusművész, a NATURA vezetője mutatta be a jelenlévő teleptagokat a közönségnek, majd Feledy Balázs előadása következett. Aki rávilágított arra a tényre, hogy bár az alkotóművészet köztudottan magányos műfaj, mégis szüksége van közösségi megnyilvánulásokra ahhoz, hogy a művek napvilágra kerülhessenek. A végletes elzárkózás zseniális életműveket is a „nyomtalanul eltűnés” felé vihet, míg a befogadó szellemiség, valamint a művésztársak egymásra gyakorolt hatása mindenképpen előrevivő tényezők. A közösség felé húzó affinitás egyben az európai művészethez való tartozást is jelenti; hatása korszakokon átívelő módon észrevehető. Napjaink művésztelepi mozgalmának közvetlen gyökerei a 19. századi baráti körökben, művészeti társaságokban is fellelhetők. Ezek nemcsak konkrét helyszíneket, hanem stílusokat is jelölnek – a művészettörténeti kategóriának számító Nagybányai iskola mellett közösségteremtő helyszínként elhangzott Szolnok, Szentendre, Gödöllő, Hódmezővásárhely neve is. Ebből a sorból Makó sem maradhat ki, hiszen a város több évtizedes, többféle művészeti irányt megmutató alkotótelepi hagyományokkal rendelkezik.
A NATURA Marosmenti Művésztelep fő erényei közé tartozik a határon túl élő magyar művészek támogatása, a helybeli alkotók felkarolása, illetve a tudatosan felvállalt sokszínűség. A tágan értelmezett természetelvűségben ugyanis békésen megfér – illetve egymásra is inspirálóan hat – a valósághű és az elvont, a hagyományos megközelítés és az újszerű törekvés. Nemcsak szemléletében, hanem technikájában is széles a paletta: a festészet és a grafika különböző hagyományos rész-műfajai mellett otthon érzi magát a fotó, a kerámia és a szobrászat, valamint a digitális művészet is. Az évente mottóként jelölt vezérfonal nem behatárol, csupán utat mutat.
Az előadás második részében az elmúlt hat esztendő során a telepen készült alkotásokból vetítettek egy diaképes összeállítást, Feledy Balázs és Karsai Ildikó szakmai kiegészítésével. A jelenlévők – a telep munkáját egyébként is rokonszenvvel, nyitott szellemmel és támogató szándékkal kísérő művészetbarátok – újfent meggyőződhettek arról, hogy valóban értékteremtő közösség mellett állnak, így a jövőbeni folytatás (ahol a „törzstagok” részvétele mellett visszatérő és új alkotók csatlakozása is várható) reményteljesen alakulhat.
