Örömükben sóhajtottak az angyalok Makón

Oláh Nóra – Makó

A színek szimbolikus értelmezése kapott kiemelkedő hangsúlyt a produkcióban, ezt a rávezetést szolgálták a fények és a drapériák is. A zenei és a táncbetétek tolmács-szerepet játszottak: a mozdulatok és a hangok egyértelmű nyelvére fordították le azokat az elvont fogalmakat, amelyek talán mindenki számára más-más jelentőséggel, többlettartalommal bírnak. Az „angyali küldetés” fehér ragyogásából a barátság narancssárga sugaraira váltott a szín, ahol „…szavaidnál is mélyebben érint a gyöngéd figyelem…”, majd pirosan felizzott a szerelem, „…a minden adás és mindent elfogadás leírhatatlan öröme…”, hogy megállapodjon a család rozsdavörösében („…az anyaföldbe vetett parányi magból születő élet…”). A béke, amely „…türelem, szelíd alázat és elfogadás körforgása az univerzumban”, világoskék fénnyel világította be a teret; a hazaszeretet a – mezők árnyalatával is asszociálható – zöld színt kapta („…s mint termőföld, mely ápol, s egykor majd eltakar”), míg a citromsárgát a hivatás, melynek során „…Emberöltőnyi vándorlás és élethosszig tartó tanulás jutalmaként elérünk végre önmagunkhoz…”. A lila árnyalat tolmácsolta a több milliárd ember hitét „…akik naponta vágyakozással gondolnak a világ Teremtőjére…”. Az érzékletes képzettársításokat az önzetlenség sötétkékje zárta, hol „ Egyedül a szeretet Lelke mentheti meg a lassan önzésbe fulladó világot…”.

A befejező részben újra megjelenő angyal körül már a szivárvány ragyogott, a színekkel jelképezett emberi értékek együttese, hiszen „Milyen sokszínű mindaz, ami a legfőbb Jót, a legfőbb Szépséget hirdeti az emberben”!

Az előadásban szereplő művészeti csoportok a maguk önállóan is megálló műsorszámát tették hozzá a produkcióhoz, egy egységes alkotás összeillő részeivé téve azokat. A Broadway Dance (Tóth Péter), a Feel Good (Gyuricza Fanni), a „Fekete” Balett (Fekete Mercédesz), az Írisz Táncklub (Sütő Eleonóra), a Kelly Táncstudió (Kiss Andrea), a Makói Majorette Egyesület (Baloghné Vass Katalin), valamint a Varga Balett (Varga József) a modernebb, vagy éppen a légiesebb koreográfiákat jelenítették meg, míg a Forgatós Táncegyüttes (Doktor László) és a Maros Táncegyüttes (Tóthné Döme Mária) a néptánc műfaját illesztette bele a sokarcúságba.

A színek között rövid, lírai hangulatú narráció (Ivanovici Afrodita) és a „Kortárs” Balett (Tóth Jennifer) koreográfiája jelentette az átvezetést. A emberi értékek persze nemcsak a mozdulatok, hanem a zene nyelvén is megelevenedtek az egyes színek során, a Makói Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, valamint a Makói Magán Zeneiskola növendékeinek és pedagógusainak köszönhetően. Az össz-szereplős finálé alatt a Városi Vegyeskar és a bartókos diákok kórusa (Gilinger Ildikó) énekelt. A látványelemek összehangolása (Bertus-Barcza Anikó, Bárdi Andrea), a fényeffektek megjelenítése (Czibolya Kálmán, Naszradi András) éppúgy fontos részei egy színpadi előadásnak, mint a sokrétű munka összehangolása (Szikszai Zsuzsanna, Fekete Mercédesz, Czellár Mónika).

Farkas Éva tankerületi igazgató példaértékű kezdeményezéseként jött létre ez a zenés táncjáték, a családot a figyelem fókuszába helyező első Angyalsóhaj-produkció folytatásaként. Valóban igazi, összehangolt csapatmunkát, rengeteg gyakorlást és fáradságot igényelt gyerekektől és pedagógusoktól egyaránt – de a két sikeres előadás láttán talán az angyalok is felszabadultan sóhajtottak fel…
 

Fotó: Mágori Dániel