Aki a világűr fura urát is ábrázolta

Oláh Nóra – Makó
Határozott lendületű kompozíciók és tűéles kontraszthatások éppúgy jellemzik munkáit, mint a pókháló-finomságú vonalak árnyalatgazdagsága. A színeket a puritán fekete-fehérre szűkítő alkotó következetességével a formákra, és a mondanivalóra rásegítő erővonalakra összpontosít. Művein minden fölerősödik: a statikus tömbszerűség és a nagyívű mozdulatok, a sötétségbe hasító fény már-már drámai effektjei. Eközben nem lehet nem észrevenni a részletek aprólékos kidolgozottságát, ami anyagszerűen hitelessé teszi akár a legelvontabb gondolatokat – mert bizony az elvonatkoztatás, az irónia, a groteszk humor a legtöbb képén, sőt a címválasztásban is fellelhető (pl. A sehova nem vezető átjáró őre, A világűr fura ura, Elektronikus légy). Sokszor nyúl történelmi és mitológiai témákhoz a maga sajátos áthangolásában (Az agg Szent György és a sárkány, A ravasz Szisziphusz, Szent Ferenc próbálja megállítani a vihart, A walesi bárd).
Elsősorban tradicionális grafikai technikákkal dolgozik (persze az újító kedv néha ilyenkor is belecsempész a rajzokba friss, formabontó elemeket). A makói közönség főleg a tusrajzait ismerheti, amelyekkel a csoportos művésztelepi kiállításokon kívül egy önálló tárlaton is bemutatkozott 2011-ben a Városház Galériában. Az idén pedig egy másik klasszikus eljárással, linómetszéssel készíti azokat a grafikáit, amelyek az augusztus 20-i záró kiállításra kerülnek.
A technikát szívesen megmutatta, elmagyarázta annak a diákcsoportnak is, akik a napokban a múzeum kézműves táborából látogatták meg a NATURA alkotóinak műtermeit. Ez a művelet több mint két évtizede megszokott a számára, hiszen rajztanárként dolgozik Szabadkán. Ahogy mondta, a tanév időtartama alatt nincs is igazán ideje az elmélyült és időigényes művészeti munkára, ezért most igyekszik kihasználni minden pillanatot.
Ahogy így munkálkodás közben megfigyeltük, hasonló jelzők juthatnak eszünkbe, mint a grafikáit látva: türelem, humor, pontosság, fegyelem, lendület, erő. Az előbbi erények egy jó pedagógus elengedhetetlen munkaeszközei, az utóbbiak pedig egy igazi harcművészé: Imre ugyanis ez irányban is lelkes érdeklődést mutat. Mi több, baráti kapcsolatot ápol a Makó Budo Klubbal, s reméli, jövőre egy-két edzésre is eljut a művésztelepi alkotás szüneteiben…