Halasztgatja a város a Návay-szobor újraállítását

Korom András – Makó

Kiskunfélegyházán az idén állítottak szobrot állítottak Návay Lajosnak, Makó egykori országgyűlési képviselőjének, akit – többedmagával -1919-ben a Makóra páncélvonattal érkező Lenin fiúk ejtettek fogságba, majd lőttek agyon a félegyházi pályaudvaron.
A Makón köztiszteletben álló politikusnak 1935-ban állították fel a Szentgyörgyi István alkotta egész alakos szobrát a városháza előtti parkban.

A Návay-szobor ma sehol sincs, csupán a mellékalakjai állnak a városháza előtti virágoskertben. Az oka egyszerű, a Rákosi korszak kommunista városvezetése a földesurat ábrázoló alkotást egyszerűen elbontatta. Egy 1951-es a fővárosi Vighert Raffael Öntöde és a makói városi tanács vb-titkára közötti levelezésből kiderül, hogy „a fővárosi öntödébe szállított szoborcsoport művészi értéket nem képvisel”. A makói vb. titkár ezért kérte, hogy annak anyagát számítsák be a felállítandó szovjet hősi  emlékmű anyagába. Végül csak Návay-szobrot olvasztották be, a mellékalakok visszakerültek Makóra. Igaz sokkal később és meglepő előzmények után. A két mellékalak ugyanis állítólag megtetszett egy kertészeti szakembernek, aki úgy gondolta, jól mutatnának az általa vezetett kutatóintézet kertjében. Így négy évtizeden át a budatétényi Dísznövény- és Kertészeti Kutatóintézet rózsakertjében álltak. Mígnem Fodor Lászlónak, a makói cipőipari szövetkezet könyvelőjének, lelkes városvédőnek egy alkalommal fel nem tűntek. Ő emlékezett, még arra, hogy gyermekkorában látta azokat a makói főtéren. A szobrokért végül Tóth Ferenc akkori múzeumigazgató vezetésével 1987-ben ment küldöttség,mely végül mindkettőt hazaszállíttatta. A történteket Tóth Ferenc meg is írta.

A szobor újraöntését és felállítását az év elején kezdeményezte a makói képeslapkönyveket is szerkesztő Halász Tamás.
– Az ezzel kapcsolatos kezdeményezést, melyet nagyon sokan, többek közt Tóth Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató, Urbancsok Zsolt főlevéltáros és Márton Imre városvédő is aláírt, eljuttattuk a makói városházára – mondta hírportálunknak Halász Tamás.

A hivatal azonban különösebben nem reagált erre, az azért kiszivárgott, hogy inkább egy bronz mellszoborral örökítenék meg Návay Lajos emlékét, épp úgy, ahogy tették azt Návay Tamással, Csanád vármegye főispánjával, az 1848-49-es forradalom egyik nagy alakjával – még 1998-ban.

A szoboravató 1935-ben. Halász Tamás gyűjteményéből.

Az előző testületi ülésen Márton Imre érdeklődött Buzás Péter polgármesternél arról, hogy mi lett a Návay Lajos szobrának felállítását célzó, a városházára eljuttatott civil kezdeményezés sorsa? Buzás Péter erre annyit mondott, hogy megkapta azt, s a szoborelhelyezési program többi irata közé tette. A szoborállításra pedig a következő ciklusban  kerül majd sor.

Halász Tamás, aki egy politikamentes Facebook-oldalt is indított a szoborállítás érdekében, azt mondta, hogy az alkotást nem az eredeti helyén szeretnék újra felállítani, hiszen ott most Kossuth szobra áll, de alkalmas helyszín lehetne neki a Csanád vezér tér füves területe. Azt mondta, hogy a szoborállítás költségeinek egy részét akár közadakozásból is össze lehetne gyűjteni.

Ki volt Návay Lajos?

Az 1870-ben Földeákon született Návay Lajos, az ismert földesúri család egyik legismertebb tagja, országgyűlési képviselő Eötvös József unokája. 1906-ban választották a képviselőház alelnökévé, 1911-ben pedig házelnökké. 1918-ban miniszterelnök-jelöltként is felmerült a neve, ám nem fogadta el IV. Károly király felkérését. Szociálisan érzékeny, haladó szellemű politikus volt.