Fényképként jelennek meg a papíron István ceruzarajzai

Bojtor Boglárka – Makó
– Gyerekkoromban sokat rajzoltam, festettem és még fotóztam is – kezdte Natart Isván. – Négy éve 2010 nyarán kezdtem el újra a rajzolást, grafittal. Sohasem tanultam, hogy kell. Mindig saját magamat képeztem. Elsősorban állatokat ábrázolok. Rájöttem arra is, hogy a tekintet a legfontosabb, ha azt elkapja az ember, az egyenlő a fél sikerrel.
István mielőtt hozzáfog egy-egy rajzhoz, hosszasan tanulmányozza azt képeken. Több százat tölt le belőlük, és megfigyeli a legapróbb részleteket is. Az állatok elkészítése húsz-harminc órát vesz igénybe, de arra is volt már példa, hogy száznegyven óráig tartott az elkészítés, egy leopárd esetében. Kiállítást sajnos még nem tartott, hiszen legtöbb művét elajándékozza, és másolat sincsen belőlük. Idén először a FotóBarátok kiállításán láthatta rajzait a nagyközönség.
– Szerintem Magyarországon nincs megbecsülve a rajzolás. Külföldön egész más a művészek megbecsülése, sokan ebből élnek és nem is rosszul. Az egyik nemzetközi oldalon több versenyt is megnyertem, aminek azért is örültem nagyon, mert nem csak amatőrök, hanem profik is megmérettették ott munkáikat rendszeresen, valamint a végeredményt befolyásolta az ő döntésük is.
Ez adta meg a legnagyobb lökést az újrakezdéshez. Azóta még komolyabban veszem a dolgot, és még a tökéletesben is a hibát keresem – mondta István, aki azóta már más versenyeket is megnyert és a tavalyi év közösségi fotósa címmel is rendelkezik.
Következő célja, hogy kiállítást tartson, több versenyen már nem gondolkozik. Eddigi rajzai színek nélkül is megfogják a nézőt, mégis néha hiányzik egy-egy árnyalat a szépséghez. Éppen ezért szeretne a festészetben is kiteljesedni. Amit szintén önmaga képzésével tervez. Ez azért olyan jó, hiszen ettől egyedivé válik minden egyes alkotása.
Mindezek mellett István legkedvesebb hobbija a fotózás. Sikereit olcsóbb géppel érte el. Szerinte a lényeg az, hogy a pillanatokat úgy adja vissza a fotós, amitől az különleges lesz, persze ha ez még kiváló minőséggel is párosul, garantált a siker.
– Két ember van az életemben, akiknek minden munkámat megmutatom – mesélte. – Egyik a legjobb barátom, másik pedig az öcsém. Ők a művészetek terén csak veleszületett szépérzékkel rendelkeznek, nem tanultak hasonlót. Ennek ellenére mindig őszinte véleményt mondanak nekem, ami számomra a legfontosabb.
A közeljövőben a makói szíjgyártó család, Lenhardték bőr termékekre gravírozzák majd rajzait így egyre többen megismerhetik majd azokat.