Zenei világkongresszus – makói szervezéssel és résztvevőkkel

Oláh Nóra – Makó
– Hogyan sikerült egy ilyen világszintű fúvószenei kongresszust hazánkba hozni? – kérdeztem Csikota Józsefet.
– Két éve Chicagóban, a WASBE legutóbbi szimpóziumán indítványoztam, hogy a következő helyszín Magyarország legyen, amely már földrajzi helyzeténél fogva is alkalmas arra, hogy a kelet-európai régiót még jobban belevonja a nemzetközi fúvószenei vérkeringésbe. A javaslatomat elfogadták, így most először nyílt lehetőség hazánkban ilyen horderejű szakmai kongresszusra. Az optimális fekvésű – a keleti térség országaihoz legközelebbi – nagyvárosban, az ugyancsak nagy múltú fúvós hagyományokkal rendelkező Debrecenben, az egyetem Zeneművészeti Karán, Duffek Mihály dékán társszervezésében, július 6-a és 14-e között zajlott ez a rendezvénysorozat.
– Milyen programokon vehettek részt a szimpózium vendégei?
– Minden délelőtt három előadás hangzott el, melyek különböző témakörökben (repertoár, metodika, technikák, a fúvószenekarok helyzete a világban, stb.) érintették a szakmát. Az előadók a világ legkülönbözőbb pontjáról érkeztek, többek között Svájcból, Németországból, Észtországból, Oroszországból, Hollandiából, az Egyesült Államokból, Szerbiából, Lengyelországból és Szlovéniából. Délutánonként a résztvevő zenekarok közreműködésével térzene szólt a Református Nagytemplom előtt, a Kossuth téren, esténként pedig teremkoncertekre került sor az Aranybika Szálló Bartók koncerttermében. Ezeken a hangversenyeken egy művészeti bizottság által a világ legjobbjainak tartott zenekarai léptek fel. Külön büszkeség és megtiszteltetés számomra, hogy ebbe a rangos sorba a mi csapatunk, a makói Magán Zeneiskola fúvószenekara is bekerült! A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának hallgatóival több mint 100 főre bővült együttes nagy sikerrel mutatkozott be a szimpózium közönsége előtt július 7-én. A szakmai munka terén kiemelkedő segítség volt a számomra Dr. Marosi László, a Közép- Floridai Állami Egyetem karmestere, a holland Bert Aalders, a WASBE elnöke és a kongresszus társszervezője, valamint Szabó Ferenc, a Győri Egyetem professzora. A rendezvénysorozat nagyságát a számok is érzékletesen kifejezik: összesen 30 koncert és 30 előadás hangzott el a 9 nap alatt, a fellépők száma mintegy 1500 fő volt.
Résztvevők a szimpóziumról. Balról a negyedik Csikoa József.
– Milyen koncepció jellemezte a zenei műsorválasztást?
– Mivel a szimpózium célzottan a kelet-európai régió helyzetével foglalkozott, a repertoár összeállításánál is ez került előtérbe: elsősorban kortárs magyar zeneszerzők – Hidas Frigyes, Lendvay Kamilló, Dubrovay László, Tóth Péter, Balázs Árpád – darabjai hangzottak el. Emellett fiatal zeneszerzők új alkotásait is meg lehetett ismerni – Kerek Gábor Maszkok című műve például olyan sikert aratott, hogy már a zeneműkiadók érdeklődését is felkeltette.
Zenekari próba.
– Hogyan lehetne összegezni ennek a minden bizonnyal eseménydús világkongresszusnak a jelentőségét a magyarok, és ezen belül is a makóiak számára?
– A programokkal sikerült felhívni a világ szakembereinek figyelmét a kelet-európai régió helyzetére, emellett közelebb hozni hozzájuk a magyar kultúrát, érzéseket, zenei motívumokat, megismertetni velük a helyi fúvószenekari mozgalmat. A mi számunkra ez mindenképpen mérföldkőnek számított, és egyben nagy megtiszteltetést is jelentett. Örömmel tapasztaltam, hogy mind a vendéglátás, mind a szakmai tevékenység terén sikerült jó benyomást tenni vendégeinkre, és ez valószínűleg újabb lendületet ad a kapcsolatépítéseinknek is. Ami a makói zenekart illeti: életük eddigi legmeghatározóbb zenei élménye lehetett egy ilyen világszínvonalú eseményen részt venni. Ez a közeg őket is még professzionálisabb teljesítményre sarkallta. Ráadásul ezek a kapott és adott művészeti élmények maradandóak, hiszen felvétel készült a produkciókról, így hamarosan bárki ízelítőt kaphat belőlük.