Tűvel, cérnával és foltokkal az ünnep jegyében

Oláh Nóra – Makó

Patchwork – az angol kifelezés szó szerinti fordításban „foltmunkát” jelent, és eredetileg olyan kézimunkákat jelöl, amelyeket az amerikai farmerek asszonyai készítettek, főleg elhasznált ruhaneműk még használható részeiből – vagyis ezt a technikát a szegénység, a szükség hívta életre.  Az első foltvarrók a jellegzetes, folt-hátán-folt takarójukat kézi varrással készítették. Kisebb közösségekben a hosszú téli estéken ezzel a kézimunkázással múlatták idejüket. Különböző mintákat és elnevezéseket találtak ki, amelyeket tovább adtak más tájak asszonyainak is. Így alakultak ki a klasszikus blokk elnevezések, amelyeket ma is ismerünk. (Blokknak nevezzük az egyes mintaegységeket, amelyek összeillesztésével állnak össze a kész munkák.)

Húsvéti tojások – patchworkből.

A szövéssel egykorú technika világszerte elterjedt, és mindenütt egyedi fejlődési folyamatokon ment keresztül. Magyarországon sem újkeletű, hiszen Háromszéken is sok ilyen kézimunkát készítettek a huszadik század elején, itt is hasonlóan szükség-szülte, praktikus okokból, (a foltokat összeállítás előtt hímzéssel díszítették).
A különböző anyagdarabok összevarrásával szabályos képi ritmus alakul ki. Ezt a módszert magasabb szintre fejlesztve, egyre fontosabb szerep jut a formák, színek és minták harmonikus összhangjának. Napjainkban a varrógép használata meggyorsítja a műveletet, de nagyon sok mozzanathoz ma is kézimunka szükséges, amely pontosabb, ugyanakkor időigényesebb is, ezért egy-egy nagyobb, összetettebb alkotás értéke szinte felbecsülhetetlen.

Hagyma. De nem lehetne étkezéshez felszeletelni.

A hagyományok ápolása és az eredeti technika alapszabályainak tiszteletben tartása mellett korunk patchwork munkáin – így a Hagymavirág Foltvarró Egyesület mostani húsvéti kiállításán is – észrevehető a folyamatos megújulás, a különleges plasztikus eljárások, festői hatások beépülése, amelyek még izgalmasabbá teszik az összhatást. Elmondható az is, hogy az idegenből meghonosodott módszer és a magyar népi motívumok alkalmazása ugyancsak jól megférnek egymással. A helybeliek kialakították a jellegzetes térhatású hagyma- és hagymavirág formát – innen az egyesület elnevezése is.

Nyuszik egy kosárral.

Egy-egy kész darabig nagyon hosszadalmas műveletsor vezet: a tervezéstől és az anyagválasztástól a szabáson és az egyes rétegek összefércelésén, az egységek összeállításán át, míg a kézi és/vagy gépi tűzéssel, rátétes elemekkel, esetleg szalag- vagy gyöngydíszítéssel gazdagított egyedi mű lekerül a varró- és a vasalóasztalról.

A makói foltvarró kört néhány hasonló érdeklődésű háziasszony hívta életre a ’90-es évek közepén; klubfoglalkozásaikat a régi hagymaházban, majd a gyermekkönyvtárban tartották, bázishelyük jelenleg a városi könyvtárban van. Itt nemcsak a csoportos alkotómunkára nyílik lehetősége az időközben (2008 novemberében) egyesületté alakult és megduplázódott taglétszámú társaságnak, hanem időről-időre kiállításokat, tanfolyamokat, kézműves foglalkozásokat is szervezhetnek. Lelkes aktivitásukat bizonyítja, hogy rendszeresen bemutatkoznak a kistérség rendezvényein, igényesen kivitelezett, ízléses használati és dísztárgyaikkal emelve azok színvonalát.