Az örök ifjúság receptje a földeáki polihisztortól

Oláh Nóra – Földeák

Iskolás évei után előbb az erdőgazdaságnál, majd a helyi termelőszövetkezetben dolgozott. Ezek alatt az évtizedek alatt érlelődött a természet iránti tisztelete – ugyanakkor megörökítésének vágya is. Fiatal korában előbb tájképeket másolni támadt kedve, így előbb akvarellel, később a drámai hatásoknak és élénkebb tónusoknak teret engedő olajfestékkel kísérletezett, a mind teljesebb élethűségre törekedve. Árnyaltabb, finomabb ceruzarajzokkal is próbálkozott, ezek újabb alkotói erényeket mutattak: a csendes szemlélődőt, a pontos megfigyelőt, a harsányságtól mentes alázatos és szerény jellemet.

Húsz évesen talált rá a még erősebb szenvedélyre, a fotózásra, amelyet ugyancsak teljesen autodidakta módon, lépésről-lépésre sajátított el és tökéletesített. A fényképezés technikai trükkjeit is a maga tapasztalataiból ismerte meg, anélkül, hogy a technika rabjává vált volna, így lettek művei is tiszták, ártatlanok és őszinték, távol minden hatásvadászattól és öncélú manírtól.

Fotói, minitárlaton.

A magányos alkotói út bizony sokkal nehezebb, mint a szakirányú iskolapadok koptatása. Nem jár vele a folyamatos visszajelzés, elbizonytalanodás esetén a következő lépésre vezető jó tanács, a hasonlóakból verbuválódott közösség támasza. Cserébe viszont még erősebbé válik az elkötelezettség, még szívósabb a tanulás. Senkire nem kell várnia a lehetőségeket feltérképező önállóságnak és teljesen szabad döntés lehet a stílus- és példaképválasztás.

Megyesi János nyugdíjasként is fáradhatatlanul keresi az aktivitás számos formáját, egyrészt különböző közösségekben (népdalkör, citerazenekar, nyugdíjasklub), másrészt önálló tevékenységekkel – az alkotó munkán kívül barkácsolással, kertészkedéssel és olvasással.

Jani bácsi a citerazenekarnak is tagja. Kezében a maga készítette köcsögdudával.

A fő kedvenc persze most is a fotózás. Kiapadhatatlan ingerforrás meglelni a témát – amit sokszor a véletlen „tálal”-, megvárni a megörökítés ideális körülményeit (ehhez esetleg önkezűleg elkészíteni a megfelelő színszűrőt, bár a kamera – a mai kornak megfelelően – már digitális). Így mindig újabb képsorozat születik, amelyről Földeák lakói sem maradhatnak le, hiszen a művelődési ház előterében külön polcok vannak Jani bácsi fotói számára fenntartva. Havonta cserélődő tematikus minitárlatán  portrék, feszületek, makrofotók, épületek, vagy éppen műgonddal választott vázákban ugyancsak műgonddal elrendezett virágcsendéletek fogadják a belépőt.
De bemutatkozott már alkotóként a makói könyvtárban és Kövegyen is.
Örökifjú kedélyének másik fő hajtóereje a zene. Nem éppen beskatulyázható ízléssel hallgat népdalokat és dixielandet, countryt és operettet, popzenét vagy épp Vangelist.

A helyi citerakör műsorairól eleinte csak magnófelvételeket készített, majd kísérőként csatlakozott hozzájuk, később maga is taggá vált, övé a közösség ritmushangszere, a (természetesen saját kivitelezésű) köcsögduda.
Korát meghazudtoló vitalitását az elmaradhatatlan fizikai munkának is köszönheti. Tudatosan élő, önellátó, nyughatatlan, mégis földön járó szellem, akit – saját bevallása szerint – az örökös cselekvés és alkotás tart életben… remélhetőleg még nagyon sokáig.