Madarak, lányok, BMX-ek – makói lencsevégen

Oláh Nóra – Makó
– Mióta érdeklődsz a fotózás iránt?
– Először a rajzolás felől közelítettem. Már az általános iskola alsó tagozatától kezdve tagja voltam a képzőművészeti csoportnak. Legjobban talán a természethű ábrázolást szerettem, ez később szükségszerűen a fotózás felé terelt. 2009-ben kiírtak egy helyi természetfotó pályázatot, „Maros parti fák” címmel, ott a beküldött pályamunkámmal dicséretet kaptam. Ez jó kezdetnek számított, így nem is ment el a kedvem a további próbálkozástól, viszont túl akartam szárnyalni ezt az első megmutatkozást. A céljaimat illetően eleinte persze nem voltam túl határozott, de amikor alkalmam adódott fényképezőgép vásárlására, tudatosan olyat választottam, amit majd a későbbiekben is tudok használni. Így kezdődött el ez a szenvedély. Konkrét motiváció helyett akkor még csak arra törekedtem, hogy helyesen alkalmazzam a gépet, szakmailag egyre többet tanuljak, no és persze arra is vágytam, hogy majd dobogós helyezést is elérjek egy pályázaton – mondta Tézsla István.
Pityu a kamera mögött. Fotó: Miklai Péter
– Vannak-e kedvenc témáid, esetleg ezekhez kapcsolódó példaképeid?
– Kezdetben a természetfotózás állt hozzám a legközelebb, mivel magam is természetkedvelő vagyok: gyerekkoromban az akvarisztika érdekelt, később galambokkal kezdtem foglalkozni. Régebben nagy példaképem volt Máté Bence, aki nemcsak többszörösen is elnyerte az Év Természetfotósa címet, de a világ egyik legjobbjaként tartják számon. Hihetetlen eltökéltséggel és türelemmel várja ki a legmegfelelőbb pillanatot az exponálásra – és az eredmény nem is marad el! Ő kifejezetten a madárfotózással foglalkozik, de ezt a világ legkülönbözőbb pontjain teszi… Később összeismerkedtem Czibolya Kálmánnal és a Makói Videó- és Művészeti Műhely tagjaival, mely egy nagyon jó kis csapat. Kálmán vezetett be a portrézás fortélyaiba. Megtetszett az emberekkel való foglalkozás, így most főleg ezzel a műfajjal foglalkozom. Emellett régóta kedvelem az extrém sportok fotózását is. Legutóbb, egy technikai eszköz beszerzésével számomra új lendületet kapott ez a terület is.
Szívesen örökíti meg az extrém sportokat…
– Milyen rendszerességgel „forgatod a kamerát”?
– Naponta 1-2 órát igyekszem a fotózásra fordítani.
– Kálmán csapatán kívül vannak-e még hasonló érdeklődésű társaid ebben a magányos alkotást és társas eszmecserét egyaránt kívánó hobbiban?
– Igen, ők a Makói fotóbarátok nevű, 2013 február végén a Facebookon verbuválódott csoport, amely azzal a céllal jött létre, hogy a makói és a környékbeli településeken élő, fotózást kedvelő emberek kicserélhessék egymással tapasztalataikat, hasznos szakmai ismeretségeket kössenek, segítsenek egymásnak például a képszerkesztésben, közös programokat hozzanak létre. A klub ötletgazdája és vezetője Sipos István, adminként Pintér Andrea és Kurucsai Zoltán dolgozik.
… az egyik portréfotója…
– Láthatjuk-e a fotóidat mostanában valamilyen kiállításon?
– Jelenleg egy makói fotópályázatra készülök, amelynek címe „Táj és madár”. Ennek legsikeresebb alkotásait májusban lehet megtekinteni a Hagymaházban – remélem, az én pályamunkám is közöttük lesz. Ez év július 25-ikén pedig a (már több mint 120 fős tagságúra nőtt) Makói fotóbarátok mutatkoznak be első közös tárlatukkal, ugyancsak a Hagymaház közönsége előtt.
Tervek szerint szeptemberben a makói könyvtárban is bemutatják néhány fotóm, társ-kiállítóként egy földeáki, grafikusnak tanuló fiú mellett.
A természetfotózásban Máté Bence a példaképe. A képen egy rigó tojó. Fotó: Tézsla István